|
|
|
Az ördög bontja a pezsgőt
Ez a nap az övé
Pedig régen minden a miénk volt
Csak szálltunk felfelé
Könnyedén, mint a felhő,
Játszva, mint a szél
Ahogyan sírva szól ez a dallam
S egyszer úgyis véget ér
És látod minden egyes csók,
Mint egy elszakított lánc, kedves
Zsebre dugott kézzel állok és várom, hogy visszanézz
Tudom, hogy visszafordulsz és látom majd,
Hogy a szívedben még félsz, mint én
Mindketten érezzük, hogy a legrosszabb időben
A legrosszabb helyen, ennek az ellopott szerelemnek
A végét nem láthatjuk sosem, ooh sosem.
Rég tudom, hogy a dolgok jönnek
Majd, úgy mennek el, mint ha itt se lettek volna,
De miért pont az megy el
Aki szívemnek dobogást, a számnak szót
Szememnek fényt, fülemnek édes dalt adott
Testemnek vért… mond miért?
És miért van, hogy minden egyes csók,
Mint egy elszakított lánc, kedves
Zsebre dugott kézzel várok…(2x)
