|
|
|
| Előadó: | Berkes Olivér |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rácz Béla Burai Krisztián Tóth Ádám |
|
Tóth Ádám |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Édesanyám, úgy sajnálom
Nem hallgattam rád, bánom
Tudod, néha rossz vagyok
De vállalom, ez van
Nézd, a fiad felnőtté vált
Biztos gonddal járt
Amikor mélyponton voltál
Nem volt kiben bízhattál
Mosolyogtál, de a lelked sírt
Lepleztél minden kínt
Te vagy az én hősöm az egész földön
Nekem csak ez számít
A világot én neked adnám
Megteszek mindent azért
Hogy büszke légy majd rám
Édesanyám, úgy sajnálom
Nem hallgattam rád, bánom
Tudod, néha rossz vagyok
De vállalom, ez van
Látod a lelkem hogy szenved
A világ rossz, hát engedd meg
Néha tudod megőrülök
De engem ez ment meg
Köszönöm, hogy számíthatok még rád
A rengeteg erőt, mit adtál már
Amikor elfáradok, ott maradok nálatok
Tudom anyu, mindened odaadnád
Nekem te vagy az egyetlen
Akire felnézek ebben az életben
Büszke mama, boldog attól, mert a gyerekén látja
Hogy minden, amit tőle kapott, ő valóra váltja
Anyu látom rajtad, minden napért harcolsz
Rengeteget dolgozol, és keveseket alszol
Azért vagyok, hogy levegyek mindent a válladról
Sokat szenvedtünk, elég volt a bánatból
Édesanyám, úgy sajnálom
Nem hallgattam rád, bánom
Tudod, néha rossz vagyok
De vállalom, ez van
Látod a lelkem hogy szenved
A világ rossz, hát engedd meg
Néha tudod megőrülök
De engem ez ment meg
Nyugi mama, nem vagyok már kissrác
De még tudom, hogy te annak látsz
Pedig én már felnőttem, rengeteget fejlődtem
Velem anyu biztos, hogy nem lesz gáz
De érted minden nap aggódom
Felneveltél hármunkat, az arcod mégis boldog
A felétől is megrokkannék, amiket te megéltél
Felnőtt fejjel irigykedve nézem, nem is féltél
Nem mondtam ki elégszer, hogy szeretlek
De most eléd állok, belemondom szemedbe
Nincsen rajtad kívül másom, te vagy minden kincsem
Akihez fogható a világon biztos nincsen
A világot én neked adnám
Megteszek mindent azért
Hogy büszke légy majd rám
Édesanyám, úgy sajnálom
Nem hallgattam rád, bánom
Tudod, néha rossz vagyok
De vállalom, ez van
Látod a lelkem hogy szenved
A világ rossz, hát engedd meg
Néha tudod megőrülök
De engem ez ment meg
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
