Előadó: | Zsűri |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Kégl András |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Nem tudom mi a baj édes
de az arcodon olyan rémes
jeleket látok, hogy elfog a félsz
Hányszor mondtad még régen
hogy a szépszavak untatnak téged
Az eszem megáll
kérlek ne sírdogálj!
Várj rám a téren
és mosolyogj úgy mint régen
Szólj ha valami fáj ne titkold el
Nézz rám ha kérem,
ha lehet éljünk egy kicsit szépen
és soha ne mondd hogy nincs tovább!
Ennek a napnak is lőttek
Vége a szépidőknek
A szemeden látom:
ennyit a szerelemről
Rég meguntam már drágám,
hogy az életünk minden napján
Rád vigyázzak
elég, elég már
Várj rám a téren
és mosolyogj úgy mint régen
Szólj ha valami fáj ne titkold el
Nézz rám ha kérem,
ha lehet éljünk egy kicsit szépen
és soha ne mondd hogy nincs tovább!
ref.
Várj rám a téren
Ne titkold el ha valami fáj
Nézz rám ha kérem
és soha ne mondd, hogy nincs tovább
hogy nincs tovább
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.