|
|
|
| Előadó: | Barbaró Attila és a Bulibanditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Oly szépen kérném
Hagyjon már békén
Hogyha nem égnék itt belül ezer fokon
Magáért mától
A szívem lángol
Imádom, bárhol van, nem használ egy pofon
Nem vagyok én olyan lány
Nem rohanok vonat után
Ami úgyis megvár
Türelemmel legyen már
Higgye el nékem
Nem tudom féken
Tartani a vérem, ha magát látom én
Itt és bárhol csak azt várom
Hogy gyönyörű szemével összeakadjon a pillantásom
Érzem, szívem úgy ver, majd kiugrik
Legtöbbször már azt hiszem, hogy az egész csak egy álom
Az első szavára ugranék már
Tudja ezt nagyon jól, maga szamár
Ébren feküdnék, s ha eljön az éjfél
Karjába omlanék, ha nem lennék férjnél
Nem vagyok észnél
A mohácsi vésznél
Borzasztóbb baj lesz ebből, csak attól félek én
Az első szavára ugranék már
Tudja ezt nagyon jól, maga szamár
Ébren feküdnék, s ha eljön az éjfél
Karjába omlanék, ha nem lennék férjnél
Nem vagyok észnél
A mohácsi vésznél
Borzasztóbb baj lesz ebből, csak attól félek én
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
