|
|
|
| Előadó: | Népdal |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tradícionális |
|
Tradícionális |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Levelemet intézem az én rózsámnak,
Velem egy városban kinyílt tulipánnak.
Indulj meg, kis tollam, egy levelet írni,
A kedves kis rózsám szépen megtisztelni.
Szeretett kedvesem, fogadd levelemet,
Reszkető kezekkel írtam le ezeket;
Fogadd el csak egyszer kedvesed írását,
Tollammal lerajzolt szívem dobogását!
Hidd el azt, szép rózsám, hogy nagyon sajnállak,
Hogy tőled ily messze hoztak katonának.
De hogyha eltelik a komisz három év,
Hiszem az Úristent, egymásé leszünk még!
Azt kívánom, rózsám: szíved vígan éljen,
Ha én eljöttem is, bánat ne emésszen!
Ezen levelemből olvashadd kedvesem,
Hogy tehozzád mily hű az én szeretetem.
Az is lesz, míg élek, vagy ha meghalok is,
Az én szeretetem felmarad akkor is.
Szomorú(k) napjaim nélküled, kedvesem,
Mert drága orcádat el nem felejthetem;
De hogy felejthetnék el oly szép virágot,
Kiben feltalálok minden boldogságot?
De még úgy volnának boldogok napjaim,
Ha tevéled bírnám osztani szavaim.
Kitépnék egy rózsát bánatos szívemből,
Néked adnám, rózsám, örökös emlékül.
Most ha rágondolok a szép víg napokra,
Melyeket véled töltöttem többször napjaimba:
Bárcsak egy kis madár lenne vigasztalóm,
Aki a rózsámról csak egy szót beszélne!
Mindjárt könnyebb lenne bánatos szívemnek,
Mert én, rózsám, téged el nem felejthetlek.
Mikor forró csókok közt megszerettelek,
Azt fogadtad, rózsám, hogy el nem felejtesz.
Legyél hát, kedvesem, bizalmas irántam,
Mert bánatos szívem rég tenéked szántam!
Ha pedig más remény ösztönzi szívedet,
Gondolj a szavadra, mit fogadtál nekem!
Mostan szép kedvesem, mostan hát szép rózsám
Az Isten áldjon meg, többször gondolj reám!
Ha látsz száraz kórót a széltől kergetve,
Bujdosó kedvesed jusson az eszedbe!
Most pedig utolsó szavamat bezárom:
Forró szerelmemet előtted feltárom.
Két út van előtted, egyik hozzám vezet.
Indulj tehát arra, amelyikre szeretsz!
Az utolsó szavam, Isten legyen veled!
Szeretett kedvesed.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
