|
|
|
| Előadó: | Valmar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Walmar |
|
Halastyák Fanni (Nemazalány) Walmar Ádám Szófia (Sofi) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
{Refrén: Marics Peti, Milo}
Álmatlan esték
Hajnalig elhúzódó verzék
Sokan már alszanak
Azok csak álmodnak, pedig
Át is élhetnék
Folyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a kép
Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a képlet (Yeah)
Folyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a kép
Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a képlet (Yeah, Ja)
{Verze: Nemazalány}
Pezsgésre vágyok, én a zajban születtem
Dallamok szóltak már akkor is a fülemben
A zеne volt az első, nem lеhet soha vége
Célokkal ébredek, este pedig színpad végre
Nem hittek bennem, mégis azon az úton járok
Amit még a térképen bejelölve találtok
Hosszú volt, de még nem értem a célhoz
Másszunk meg hegyeket ameddig csak bírjuk
{Verze: Milo}
Van kápé, mert milliók néznek
Sokan nem tudják hogy ára van a pénznek
Hála az égnek, teltek az évek
Úgy alakítottam, hogy minden napunk péntek
Tudtam, hogy mi a követendő példa
Folyik a lé, soha nem elég, soha nem elég (ja)
Rosszabb napokon is álljon jól a széna
Juanes, tengo La Camisa Negra
{Refrén: Marics Peti, Milo}
Álmatlan esték
Hajnalig elhúzódó verzék
Sokan már alszanak
Azok csak álmodnak, pedig
Át is élhetnék
Folyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a kép
Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a képlet (Yeah)
Folyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a kép
Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a képlet (Yeah, Ah)
{Verze: Marics Peti}
Bocsi anya, nem lett egyetem
De amit csinálok, azt én szeretem
Nem hiszem, hogy valaha befejezem
Mert már milliók fújják a szövegem
Tekered a csípőd, ha a klubba belépsz
El se hiszem, hogy lejátsszák a zeném
Összeraktam magamnak egy álomvilágot
Amit anno bennem senki se látott
{Verze: Sofi}
Az álmomat élem, nincs szárnyam, de szállok
Nincs akadály, mert én érzek és látok
Tudom a célom az messze van még
De utakat törünk, és látjuk a fényt
Éjjeli múzsa a hold körül táncol
Éljünk meg mindent, mit ad ez a mámor
Álljunk meg ott, ahol pihennünk kell
De induljunk tovább, sose adjuk fel
{Refrén: Marics Peti, mind}
Álmatlan esték
Hajnalig elhúzódó verzék
Sokan már alszanak
Azok csak álmodnak, pedig
Át is élhetnék
Folyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a kép
Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja)
De nem egyszerű a képlet (Yeah)
Folyik a lé, pörög az é-let (Ja, Ja)
De nem egyszerű a kép
Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja, Ja)
De nem egyszerű a képlet (Ja)
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
