|
|
|
| Előadó: | Follow The Flow |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vincze Gergely "BLR" Molnár Csaba (Fura Csé) |
|
Somogyvári Dániel Szakács Gergő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szerencse, te mindig kerestél
Ó pénz, engem sose szerettél
Útnak indultam, hogy kaszáljak
És hazajöttem egy fűszállal a számban
Aztán rájöttem, hogy miért utáltál
Egyszer a szabad ég alatt a Dunánál
Ha nincs dumám, nem kell adományt várni
Nincs dohány, nem elég a dohányt rágni
Ez a keresztem, vadlovak szekere visz
Akkor is felfelé veretem, ha meredek is
Egyszer élünk, halálba tart ez a vágta
Szemkötő fel, és többé nem nézek hátra
Csak a szavam maradna, ha másom nem lenne
Inkább vesszen mindenem el, csak a becsületem ne
Füst száll meg whiskeypárlat illat
De a fiúk nem, csak a gitárok sírnak
Amíg kérdésekre
Választ keresel a fényben
Hosszú évek telnek el
És még érettebb leszel
Addig az álmok
Megszületnek veled a sötétben
Amik most még alszanak
De egyszer felkel majd a nap
Volt már egy pár jó lövésem
De ebben vagyok a legjobb, lókötésben
Nem adom fel, előbb add fel te
Addig meg úgyis vigyáz rám a nagy szellem
A megérzésem sohasem hagy cserben
Szóval csak hadd szóljon, az éjjel hadd teljen
Feltörné más lábát a cipőm
Nekem mindig több a sebem, mint az időm
Sosem ástam az aranyat lázasan
Annak is örültem, ha volt pár vasam
Erre azt mondták, hogy kívül tágasabb
Aztán lesték, hogy kihűlt-e már a tag
De azzal, hogy én mindig itt vadásztam
Ha kidobtak az ajtón, visszamásztam
Volt időm megunni a küzdelmet
És már csak ülök a kutyámmal a tűz mellett
Amíg kérdésekre
Választ keresel a fényben
Hosszú évek telnek el
És még érettebb leszel
Addig az álmok
Megszületnek veled a sötétben
Amik most még alszanak
De egyszer felkel majd a nap
Eltűnt rég a falról az árnyék
Sötét az éj, mint a fekete ló
A fenyők tövén mélyen alszik a láng még
De felette nézd, ránk nevet a hold
Eltűnt rég a falról az árnyék
Sötét az éj, mint a fekete ló
A fenyők tövén már pislogó láng ég
S nagyon közel az a fellobogó
Amíg kérdésekre
Választ keresel a fényben
Hosszú évek telnek el
És még érettebb leszel
Addig az álmok
Megszületnek veled a sötétben
Amik most még alszanak
De egyszer felkel majd a nap
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
