A hercegnő és a béka: Egyszer talán ember lehetnék
Egyszer talán ember lehetnék
Louis:
Ha emberi legény volnék,
rám várna New Orleans,
És ott nagyon durván, kafán fújnám,
Nem láttak olyat még!
Tudod úgy, mint Louis Armstrong,
Vagy tán ???? ???
fülelnek mikor zenélek,
és egy autogrammot remélnek, figyelj!
Ha egyszer talán ember lehetnék,
a trombitát fújnám oly kafán,
hogy azután csakis én kellenék.
Naveen:
Ha újra Önmagam leszek .
úgy mint egyszer rég,
Majd több száz csodás parti vár,
mit sohasem láttál még.
Egy vörös szépség balról,
és egy barna jobbról jő,
és persze néhány szőke ciklon,
úgy kábé 2000 nő.
Hé, Louis!
Élvezzük hát az életet,
most búslakodni nem lehet!
Vagy jó sok perc elszáll!
Bárcsak megint ember lehetnék!
Jó, a világ úgy legyen ahogy rég,
nos, össz-vissz ennyit szeretnék!
Tiana:
A szerénység a lényeg,
meg a szorgalom és az alázat,
Bezony kőkeményem melózzál,
mert ki mint vet, az biz’ úgy arat!
Ha emberféle volnék,
úgy nagyjából csak én
Igen sokat tennék a csodákért,
talán az élet ettől szép.
Ki mint vet, majd úgy arat,
Én tudom, ezt elfeledni sose’ szabad!
Ha megtanulod jól jársz!
Együtt: Egyszer talán ember leszek még!
Louis: Zenével nyomulnék!
Naveen: Királyi módon élnék!
Tiana: Keményen küzdenék az én kis életemért!
