|
|
|
| Előadó: | Bereznyei Gábor (F) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bereznyei Gábor (F) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Alulról kezdted.de már magasan jársz,
A gengszterek között te vagy az ász.
Kocsik,nők,pénz és hatalom,
Ezt te mind-mind magadnak akarod.
Mindent megteszel,hogy megszerezd,
Hisz a te kezedben van a fegyver.
A hatalom a kezedben és boldogan élsz,
Senkitől és semmitől nem félsz.
De ne feledd,aki fennt van,le is kerülhet egyszer,
És eljön az idő,amikor más kezében lesz majd a fegyver.
Refr.: És akkor bevégzed majd a sorsodat,
Fagyott földbe ássák majd a sírodat,
Vagy úszhatsz gondtalan a folyóban,
Fejedben egy golyóval.
Vér helyett az ereidben heroin száguld,
Hiszen ta a markodban tartod az összes árust.
Markodban van az öszzes nepper,
És a gettóban mindenki csak rólad rappel.
A hatalom úgy táncol,ahogy te fütyülsz,
Ha nem tetszik neki,hamar a földbe kerül.
De mindig van aki a helyedre akar állni,
És lehet,hogy nem sokáig kell rá várni.
refr
Minden a tiéd,de neked még több kell,
Hogy mibe kerül,az téged nem érdekel.
Az élet neked nem elég durva,
Mert tiéd az összes zsaru és kurva.
De lesz majd valaki,aki tönkretesz,
És a homlokodon villan a célkereszt.
refr
Tőled mindenki retteg,mindenki fél,
Kegyelmet,irgalmat senki nem remél.
Elintézel bárkit,ki az utadba áll,
Bocsánatot tőled senki nem vár.
De egyszer kihunyhat a szerencsecsillagod,Rettegve várhatod majd a holnapot.
refr
És az egyik éjjel,mikor riadtan ébredsz,hiszen rémálmod volt egész éjjel.
Bekövetkezik,amitől mindig félsz,
A homlokodhoz pisztolyt szorít egy kéz.
Vigyorogva az arcodba bámul,
És a gyomrod lassan görcsbe rándul.
Tudod jól,hogy nem éred meg a tavaszt,
Mikor a fickó lassan meghúzza a ravaszt.
Az utolsó gondolatod,mielőtt kialszik a kép,
Hogy holnap valaki már a helyedre lép.
Nem kerülheted el a sorsodat,
És most kutyák vizeli le a sírodat.
Nem leszel más,csak egy rossz emlék,
Mely az emberekben homályosan él.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
