|
|
|
| Előadó: | Thysta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
felesleges remélni a srác újra jön zenélni
mindegy némely hogy beszéli õ úgy se fog letérni
éjfél, már nem vagyok észnél nincs még itt a
végcél odalépek minden egyes résznél
zúg az utca zúg az éj sötét mint a szilvahéj
húsbavágó néhány strófa úgy ahogy egy karabély
úgy igazi a kehely ha megy is rá a fahéj
ma se maradsz dal nélkül nyomom amíg elkékül
a fejed inspirálni akarlak nem untatni
ha baj van én segítenék nem akarlak nyugtatni
aki a fájdalmat bírja fog aranyra bukkanni
a benzin szikra nélkül soha nem fog gyulladni
mit csi, mit csi mit csinál a borsodi megint dumál
mindig mindig új állomás úgy ahogy egy pizzafutár
január február rohanok mint a jaguár ha
nem bírod az éjszakát csak várj meg kint a kapuknál
Hook:
sötét van nem látok rendesen mégis odaérek
bízok én az ösztönömben mint az éjszakai lények
nincs bajom a reggellel de ráérünk még arra
két nap között éjfélkor van a törekvõk névnapja
sötét van nem látok rendesen mégis odaérek
bízok én az ösztönömben mint az éjszakai lények
nincs bajom a reggellel de ráérünk még arra
két nap között éjfélkor van a törekvõk névnapja
Mint egy denevér csak éjszaka van ébren még egy kicsi
belefér hajtani míg el nem jön a hajnal
játszani a hanggal nem kell még a nappal
nincs az ami lehangolja így halad õ daccal
denevér még egy kicsi belefér így halad õ
éjszaka addig amíg el nem jön a hajnal
játszani a hanggal ó várhat még a nappal
nincs ami lehangolja így halad õ dacolva
Verse 2:
azt mondják néhányan színek nélkül álmodnak
nem tudom milyen lehet úgyhogy meghagyom másoknak
nem figyelsz rám néha tudod mással én nem vádollak
add fel a céljaid és nem nevezlek bátornak
éjszaka megcsapott az éj szaga olyan ez a
magamfajta számára mint a saját páncélzata
had csináljam még jobban oh had lépjek felfelé
fujdogál a szellõ ez a hang oh melyik szellemé
ambíció, megcsináló éjjelente felkiáltó
fõszereplõ kívülálló jószándékkal szemrehányó
szótagokkal operáló reméli hogy inspiráló
ha kamu vagy meg biztos lehetsz benne ironizáló
borsodi éjjel ködösek az utcák
olyasmi mint régen de nem ugyanaz mégsem
repülök az ultrahangot sugárzom be a füledbe
oh odafentrõl valaki ezt csináljam azt üzente
Hook 2x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
