|
|
|
| Előadó: | Csaknekedkislány |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csepella Olivér |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hozzánk fel nem jöhet, túl nehéz ember,
Mi meg lenn dugig vagyunk zenészekkel -
Így vitáznak róla, a mérlegre mit tegyek?
Mérjem szeme színét, mér’ nem szép száját,
Nehéz szívét, vagy könnyű máját?
Úgy mérjem, öregember, vagy úgy, hogy kisgyerek?
Halottunk ügyében mégis előre
Nem jut a pokol, és a menny képviselője,
Váratlan’ végül így szól a halott:
Jó napot kívánok, alászolgája,
Látják, kérem, a meghalás dolgára
Én teljességgel alkalmatlan vagyok.
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Hiába vizsgálnak, mert a Föld ölébe’
Nem fekhetem el, sem pedig fölébe,
Fölébredek, nyugodni nem tud a testem.
Egy hely van nekem, a magyar földszint,
Ahol trolipiros, koszos-fehér és zöld színt
Hord a Duna át gyönyörű Budapesten.
Amim van: cipő, kabát, test, álom,
Dal és rák, mindenemet reád testálom,
Hordd ezentúl - rendelkezett halottunk.
Ellenvetés van-e? - kérdi végül. - Á, nem. -
Von vállat a patás, és a szárnyas szól: ámen,
És elszórták felettünk, míg aludtunk.
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Hát így szórták el Cseh Tamást, mint a magot,
Visszajött, itt lakik, él, pedig halott,
Felröppennek a galambok, ha bokáját összecsapja.
Rákja van, amennyi kenyéren a penész.
Vagyona akkora, ahány utcazenész,
És ő, mint a budapesti részegség összes apja.
Hunyorgó neoncső-szemével kacsint,
Felfúj egy szoknyát, s hogy elfedje a csínyt,
Hangosan fütyül az utcákon, ha ő a szél.
Géza, ha eljössz, írhatnánk dalokat,
Majd zúgják a csövek, éneklik a madarak –
Egy rekedt hangos bemondó valahol így beszél.
Elő a gitárt, a harc ugyanaz, csak a csata más!
Élettel a halál ellen, ahogy akkor Cseh Tamás.
Elő a gitárt, a harc ugyanaz, csak a csata más!
Élettel a halál ellen, ahogy akkor Cseh Tamás.
Vedd elő a gitárt...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
