|
|
|
|
|
| Előadó: | Csaknekedkislány |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csepella Olivér |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hozzánk fel nem jöhet, túl nehéz ember,
Mi meg lenn dugig vagyunk zenészekkel -
Így vitáznak róla, a mérlegre mit tegyek?
Mérjem szeme színét, mér’ nem szép száját,
Nehéz szívét, vagy könnyű máját?
Úgy mérjem, öregember, vagy úgy, hogy kisgyerek?
Halottunk ügyében mégis előre
Nem jut a pokol, és a menny képviselője,
Váratlan’ végül így szól a halott:
Jó napot kívánok, alászolgája,
Látják, kérem, a meghalás dolgára
Én teljességgel alkalmatlan vagyok.
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Hiába vizsgálnak, mert a Föld ölébe’
Nem fekhetem el, sem pedig fölébe,
Fölébredek, nyugodni nem tud a testem.
Egy hely van nekem, a magyar földszint,
Ahol trolipiros, koszos-fehér és zöld színt
Hord a Duna át gyönyörű Budapesten.
Amim van: cipő, kabát, test, álom,
Dal és rák, mindenemet reád testálom,
Hordd ezentúl - rendelkezett halottunk.
Ellenvetés van-e? - kérdi végül. - Á, nem. -
Von vállat a patás, és a szárnyas szól: ámen,
És elszórták felettünk, míg aludtunk.
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Hát így szórták el Cseh Tamást, mint a magot,
Visszajött, itt lakik, él, pedig halott,
Felröppennek a galambok, ha bokáját összecsapja.
Rákja van, amennyi kenyéren a penész.
Vagyona akkora, ahány utcazenész,
És ő, mint a budapesti részegség összes apja.
Hunyorgó neoncső-szemével kacsint,
Felfúj egy szoknyát, s hogy elfedje a csínyt,
Hangosan fütyül az utcákon, ha ő a szél.
Géza, ha eljössz, írhatnánk dalokat,
Majd zúgják a csövek, éneklik a madarak –
Egy rekedt hangos bemondó valahol így beszél.
Elő a gitárt, a harc ugyanaz, csak a csata más!
Élettel a halál ellen, ahogy akkor Cseh Tamás.
Elő a gitárt, a harc ugyanaz, csak a csata más!
Élettel a halál ellen, ahogy akkor Cseh Tamás.
Vedd elő a gitárt...
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
