|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pásztor István (Alvin) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Punk |
| Címkék: | Keressük! |
Lassan a műsornak is vége,
Köszönjük, a cirkusz bezár!
Már csak egy pár szót mondanék,
S ennyi volt mára, az időnk lejárt.
Ennyien maradtunk, most kell hinnie,
Aki velünk van, vagy nincs itt semmit keresnie.
A sors már türelmetlen,
Mégis kinevettük sokszor a halált.
Vállvetve harcoltunk minden szar ellen,
Ami felzabált.
És mentünk agyára, és volt, hogy túl messzire
A világnak, mert néha szembe kell néznie.
És tartott annyi kéz,
Együtt, örömben, bajban!
És így telt sok-sok év,
Csendben, s hatalmas zajban.
És volt, ki elmerült,
De a végétől most néhány percnyire
Mindenki itt van,
Akinek itt kell lennie!
A hajó süllyedt, a sziréna szólt
De a zenekar még játszott tovább.
A patkányok elhúztak régen,
Már csak mi bírtuk a nyomást.
Nem kellett fuldoklónak mélybe vesznie,
Cápák hadának combokból ennie.
Egymásba kapaszkodva
Hagytuk a sorsunk minden bánatát.
A gondokon mulatva
Ütöttük az idő rohadt vasfogát.
És a színpadon a srácnak sikerült túlélnie,
És rátok nézve magát büszkévé tennie!
Mert tartott annyi kéz,
Együtt, örömben, bajban!
És így telt sok-sok év,
Csendben, s hatalmas zajban.
És volt, ki elmerült,
De a végétől most néhány percnyire
Mindenki itt van,
Akinek itt kell most lennie!
Együtt éltünk örömben, bajban
És így telt sok-sok év,
Csendben, s hatalmas zajban.
Mert tartott annyi kéz,
De a végétől most néhány percnyire
Mindenki itt van,
Akinek itt kell most lennie!
Páran már nincsenek,
Csak a szívünkben vonszoltuk idáig őket.
Emlékezve, hogy az élet gyáva,
De bármikor legyőzhet.
Pedig csak tolvaj, senkinek nem kéne félnie,
Csak néha olyat visz, akit meg kéne ölelnie!
Mert lélegeznünk kell,
Mintha az utolsó nap volna!
A sötétségből kimászunk és most minden,
Minden seb beforr ma!
Mert, ha elfogy minden érv,
Nem kell mellébeszélnie!
Kedves barátom!
Most kell megtörténnie!
Mert tartott annyi kéz,
Együtt, örömben, bajban
És így telt sok-sok év,
Csendben, s hatalmas zajban.
És volt, ki elmerült,
De a végétől most néhány percnyire
Mindenki itt van,
Akinek itt kell most lennie!
Akinek itt kell most lennie!
Akinek itt kell most lennie!
Mindenki itt van,
Akinek itt kell most lennie!
Akinek itt kell most lennie!
Akinek itt kell most lennie!
Mindenki itt van,
Mindenki, most!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
