|
|
|
Együtt elbírjuk a súlyt
Előttünk hosszú még az út
Többé már nem kísért a múlt
A múlt elmúlt
Emlékekből épült város házura most én vagyok
Minden mit a szem kívánhat, kérdés nélkül itt hagyok
Karóval jöttem nem virággal
Tudod ez miért is nagydolog
Az egyik igaz, mert nagyon fáj
A másik meg már túlcsorog
Az ízetlen jajszó soha nem neked forog
Az élet egy árnykép és ezt hordozod
A szívemben van hely, hogyha te is akarod
Építsd velem fel az új otthonod
Együtt elbírjuk a súlyt
Előttünk hosszú még az út
Többé már nem kísért a múlt
A múlt elmúlt
Két szemedben ott a tűz
Mi engem mindig hozzád fűz
Vállalom a terhedet
Csak láss bennem is egy gyermeket
Ki ott lesz, ha kell, csak ne rontsd el
Ő, aki mindig megbocsájt
Én más vagyok, de egy az út a mennybe ott a túlon át
Engem túlléphetsz nincsen semmi fogadás
Reggel háromkor nem lesz kukorékolás
A szívemben van hely erős ott a dobogás
Érted élek és nem lesz kifogás
Együtt elbírjuk a súlyt
Előttünk hosszú még az út
Többé már nem kísért a múlt
A múlt elmúlt
Az arcom nézd meg milyen szép
Eső mossa nagyon rég
A tengerünkön tükörkép
Merülten nézzük a hajnali fényt
Mint egy Picasso festményt
A képzelet tengerén
Együtt elbírjuk a súlyt
Előttünk hosszú még az út
Többé már nem kísért a múlt
A múlt elmúlt
