|
|
|
| Előadó: | MagyarMatyi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Magyar Mátyás |
|
Hamza Ehsan Magyar Mátyás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
Tényleg úgy szerettelek téged hogy az valami csoda,
És simán lehet hogy annyira nem tudok már soha.
Mi az oka? Az hogy én neked a valódi éned,
Imádtam, es nem a magadról kialakított képet.
Érted? Ezért is fáj az, ha egymásba botlunk,
Mert látom a szemeidben lepörögni a múltunk,
Hogy valahol belül Te is sajnálod, hogy elmúltunk,
Es tudjuk hogy nem véletlen hogy összefut az utunk.
Baba. Együtt nőttünk fel, együtt tettük amit.
Baba. Egyedül Te ismerheted a valakit,
Aki igazából vagyok, amit igazából adok,
Hogy én kitartottam melletted, jöhettek a viharok.
De a végén, úgy öleltelek megszakadt a szívem,
Ott érezhetted rajtam azt, hogy elfogyott a hitem.
Nekem. Hogy a múltam része lettél, nem a jövőm,
De ami sose lesz kettőnk közt, azt úgy hívják, hogy közöny.
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
Nélkülem nem lennél az aki, és ez fordítva is igaz,
Lakik bennünk valaki és csak mi ketten tudjuk ki az.
És hogy mi az, ami miatt felkavar, hogyha össze,
Futunk. Miért nem tudom hogy mész vagy újra jössz-e.
Ha próbállak is elkerülni, összehoz az élet,
Ezeregy érzés tör elő ha látlak vagy hallak téged,
Mindig így teltek az évek, de csak mi tudjuk ezt tényleg,
Hogy földöntúli szál köti össze a vérem és a véred.
Es ha kérded, túlleptem-e, ahogy Te arra kértél,
Azt mondom temetem az éned amit mellettem éltél.
Más lettél, mást tettél, mert más irányba mentél,
Lehet a lány aki voltál, már csak a fejemben bent él.
De baba. Így legalább hallod a hangom újra,
Elmondhatom hogy az élet nélküled egy furcsa túra,
Hogy nem élek a múltba’, úton vagyok egy új útra,
És hogy ne keress másba’, mert nem találhatsz meg egy újba'.
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
Miért van az, hogy kötődsz, de egy kapcsolat az sok,
Bejárhatod a világot, de más így szeretni nem fog.
Hiába mondod, neked se menne, hogy csakis barátok,
Mert ahogy Te is bennem, én is benned többre találok.
Tudjuk mi működött, mi nem,
Ezért is kavar fel, mert ami nem az mára már igen.
És ahogy neked sincs ilyen, úgy nekem sincs senki más,
Akivel ilyen különleges, aki tényleg lelki társ lett.
Baba. Egyszer távol, egyszer közel,
Ugyanaz a kéz, de egyszer ellök, egyszer ölel,
Ez ugyanaz a srác, mégis annyi minden más,
Téged is felkavar ha hallasz és felkavar, hogyha látsz.
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
