|
|
|
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
Tényleg úgy szerettelek téged hogy az valami csoda,
És simán lehet hogy annyira nem tudok már soha.
Mi az oka? Az hogy én neked a valódi éned,
Imádtam, es nem a magadról kialakított képet.
Érted? Ezért is fáj az, ha egymásba botlunk,
Mert látom a szemeidben lepörögni a múltunk,
Hogy valahol belül Te is sajnálod, hogy elmúltunk,
Es tudjuk hogy nem véletlen hogy összefut az utunk.
Baba. Együtt nőttünk fel, együtt tettük amit.
Baba. Egyedül Te ismerheted a valakit,
Aki igazából vagyok, amit igazából adok,
Hogy én kitartottam melletted, jöhettek a viharok.
De a végén, úgy öleltelek megszakadt a szívem,
Ott érezhetted rajtam azt, hogy elfogyott a hitem.
Nekem. Hogy a múltam része lettél, nem a jövőm,
De ami sose lesz kettőnk közt, azt úgy hívják, hogy közöny.
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
Nélkülem nem lennél az aki, és ez fordítva is igaz,
Lakik bennünk valaki és csak mi ketten tudjuk ki az.
És hogy mi az, ami miatt felkavar, hogyha össze,
Futunk. Miért nem tudom hogy mész vagy újra jössz-e.
Ha próbállak is elkerülni, összehoz az élet,
Ezeregy érzés tör elő ha látlak vagy hallak téged,
Mindig így teltek az évek, de csak mi tudjuk ezt tényleg,
Hogy földöntúli szál köti össze a vérem és a véred.
Es ha kérded, túlleptem-e, ahogy Te arra kértél,
Azt mondom temetem az éned amit mellettem éltél.
Más lettél, mást tettél, mert más irányba mentél,
Lehet a lány aki voltál, már csak a fejemben bent él.
De baba. Így legalább hallod a hangom újra,
Elmondhatom hogy az élet nélküled egy furcsa túra,
Hogy nem élek a múltba’, úton vagyok egy új útra,
És hogy ne keress másba’, mert nem találhatsz meg egy újba'.
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
Miért van az, hogy kötődsz, de egy kapcsolat az sok,
Bejárhatod a világot, de más így szeretni nem fog.
Hiába mondod, neked se menne, hogy csakis barátok,
Mert ahogy Te is bennem, én is benned többre találok.
Tudjuk mi működött, mi nem,
Ezért is kavar fel, mert ami nem az mára már igen.
És ahogy neked sincs ilyen, úgy nekem sincs senki más,
Akivel ilyen különleges, aki tényleg lelki társ lett.
Baba. Egyszer távol, egyszer közel,
Ugyanaz a kéz, de egyszer ellök, egyszer ölel,
Ez ugyanaz a srác, mégis annyi minden más,
Téged is felkavar ha hallasz és felkavar, hogyha látsz.
Felkavar ha látlak, felkavar ha hallak,
Felkavar ha írok, felkavar ha hagylak.
Felkavar, Felkavar, Felkavar.
