|
|
|
| Előadó: | Follow The Flow |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vincze Gergely "BLR" Szakács Gergő Molnár Csaba (Fura Csé) |
|
Somogyvári Dániel Csöndör László "Diaz" Szakács Gergő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Féltem a világom, amit kaptam tőled
Mert ami most van, nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled
Meddig tartható?
Minden álmom, amit halkan szőttem
Most ordítom a színpadról!
Vajon a hangom a jövő hullámhosszán
Lesz-e hallható?
Folyton a Mennyekbe vágyom, nekem szállnom kell
Minden másodpercben, minden áron fel
Ahogy három felhő fonja össze a párnám
Pihenek a panorámát a karomba zárván
Én az álmaim élni, más többet akar
Madárszóra a Nap kelt, a Hold betakar
Hátrahagyom a gondot, az csak összezavar
Annyiszor kapott el, hogy már nem üldöz a baj
Én csak zenélek csendben, és ha aludni vágyom
Nekem zenél a csend, miközben őrzi az álmom
Ha feltámad a szél, kopog a lakat a házon
Akkor magamra zárom
Mert úgy...
Féltem a világom, amit kaptam tőled
Mert ami most van, nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled
Meddig tartható?
Minden álmom, amit halkan szőttem
Most ordítom a színpadról!
Vajon a hangom a jövő hullámhosszán
Lesz-e hallható?
Köszönöm, jól vagyok - minden óhajom útján
Megszűnik a forgalom, életem delén
Úgy érzem jól vagyok - a lábnyomom olvasom
A csúcsról levezető hegyoldalon
Szorult már egy kis értelem belém
Itt a legjobb, a zene itt a leghangosabb
És elindulni is mindig van hova, ezért szeretem
Adom, hogy megfogd a kezem, és táncra fel
Hadd tűnjön a látszat el, mint a képzeletem
Hogy a viharban nem kapitánynak
Érzem magam, hanem apró apródnak
Ha körbenézek, nem látok senkit
És alattam csak egy rozoga csónak
Féltem a világom, amit kaptam tőled
Mert ami most van, nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled
Meddig tartható?
Minden álmom, amit halkan szőttem
Most ordítom a színpadról!
Vajon a hangom a jövő hullámhosszán
Lesz-e hallható?
Lehet, hogy úrrá lett rajtam a félelem
Lehet, de többé nem hagyom!
Talán újraindul majd az életem
De én már más vagyok nagyon
Lehet, hogy önmagamban van a kételyem
Lehet, kár elhajtanom
Talán elindul a régi életem
De én már más vagyok nagyon
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
