|
|
|
Szomorúnak látszol
De közben valamiért mindig velem játszol
Nem tudom, mi volt a terved
Mért kellett megtenned
Ha nem szeretsz
Akkor a szíved mondd, miért szenved?
Titkolózol már előttem
Közben meg nevetsz, hogy bedőltem
Nem akarlak többé már hívni, nem akarok inni
Nem akarok hinni benned én
Mondd, mért tetted ezt velem?
Mondd, hát hol van a szenvedély?
Menned kell, én megértem
Azt mondtad szeretsz, de kétlem
Mit szeretnél, mit tegyek érted?
Úgy látom, még mindig nem érted
Annyiszor mondtam, ne játszadozz velem
Ha rólad van szó, elvesztem a fejem
Itt a vége, már nem akarom ezt
Bármit megtennék, de ez a lány tönkretesz
Bízom abban, hogy újra látlak
Én elhagynálak, de hol talállak?
Szomorúnak látszol
De közben valamiért mindig velem játszol
Nem tudom, mi volt a terved
Mért kellett megtenned
Ha nem szeretsz
Akkor a szíved mondd, miért szenved?
Kíváncsi lennék még arra is
Hogy mellettem lennél a bajban is?
Ez nem egy játék, igaz-hamis
Én meghallottalak a zajban is
Mért hullik szét minden érték?
Eltévedtem, hol van a térkép?
Veled szembenéznék a halállal
Helyette minden nap küzdök a magánnyal
Szomorúnak látszol
De közben valamiért mindig velem játszol
Nem tudom, mi volt a terved
Mért kellett megtenned
Ha nem szeretsz
Akkor a szíved mondd, miért szenved?
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
