


| Előadó: | Sofi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kajatin Mihály Halastyák Fanni (Nemazalány) |
|
Kajatin Mihály |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Még nem tudom a választ, de keresem
Hogy milyen, mikor érzem, hogy szeretem
De ne feledd, hogy a szívemet
Nem csak játékból adtam én oda teneked
Vágyok rád
Az illatod se számít, amit érzek
Utálom, hogy más ölel
És más az, aki éltet
Remélem, hogy jól meggondoltad
Én továbblépek
Nem tudom, hogy ezek után
Mi az, amit érzek
Vágytam rád, vágytál rám
Bár nem kár, hogy nem vagy már
Szomorú szerda, szomorú nyár
Így volt szép, de még mindig fáj
Szótlan száj, ez voltál
Mondtam és mondtam, de nem szóltál
Nem számít, hogy eldobtál
A lelkembe te fényt hoztál
Nekem ez sok sok sok
Ne keress már már már
Amit adtál, nekem ez fáj
És köddé vált
Még nem tudom a választ, de keresem
Hogy milyen, mikor érzem, hogy szeretem
De ne feledd, hogy a szívemet
Nem csak játékból adtam én oda teneked
Jegyezd meg, hogy boldog vagyok
Nélküled vagy mással
De nem tagadom
Mostanában sodródom az árral
Így találkoztunk
És így adtam oda a szívem
Vigyázhatnál jobban, mert hidd el
Hogy nagyon féltem
Kár, hogy fáj, nem baj már
Tudtam és tudtam, de jobb vár rám
Minden más, te is elmentél
Minden emléket eltettél
Késő van, nagyon késő már
Látom a szemedben, most is fáj
Nincs meg már, ami régen volt
Írtam egy dalt, ami rólunk szólt
Nekem ez sok sok sok
Ne keress már már már
Amit adtál, nekem ez fáj
És köddé vált
Még nem tudom a választ, de keresem
Hogy milyen, mikor érzem, hogy szeretem
De ne feledd, hogy a szívemet
Nem csak játékból adtam én oda teneked
Nekem ez sok sok sok
Ne keress már már már
Amit adtál, nekem ez fáj
És köddé vált



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.