|
|
|
| Előadó: | Voga-Turnovszky |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
- Hogyan kezdődik egy Western film?
Például...
Szőke család, kék szemű...
- (Hupikék)
- Szőke család, kék szemű...
Szőke család, kék szemű...
- (Bandzsa)
Életük oly egyszerű...
Így énekelnek, hogyaszondja:
Élni, élni, élni jó!
- (Hű az anyja húdenagyonjó!)
- Élni, élni, élni jó!
- (Ugye de jó..?)
- Élni, élni, élni jó,
Ha nincs a szívedben golyó
- (Na jó...)
- Megpróbáljuk?
- Igeeen!
- Köszönöm. Először csak nagyon halkan, jó?
Egy két há, és: Él... Valaki nem énekel.
Jó lesz, nagyon.
Élni... Aha, nagyon szép.
- Akkor most gátlástalanul.
Zdrászt dvá tri,
Élni, élni, élni jó!
- (Hű az anyja húdenagyonjó!)
- Élni, élni, élni jó!
(Közönség nagyon vérszegényen)
- ... aztahétszázát.
- (Golyó..!)
(Közönség még halkabban énekel)
- ... golyó.
Na jó, aki nem ért egyet a refrénnel, álljon fel! Hogy könnyebben eltaláljuk.
Igen, egy kis világítást a nézőtérre, nagyszerű...
Na, mit csinált a Szőke család...?
Műszaki tevékenységet folytatott.
Legeltették a marhát... legeltették a marhát...
- Az ementálit.
- Az is lyukas.
Legeltették a marhát, és közben aratták a gabonát.
- A szomszédét.
- De azért élni, élni, élni jó!
- Hűdejóazanyjahűdenagyonjó!
- Willykém, vidd mán szélárnyékba azt a tehenet!
- Aztán minek?
- Nem látod, a keselyű kizabálta a fél oldalát.
- Ja, a' más.
- Joe bácsi, nem kell egy serpenyő?
- Mi a francnak fiam, há mindig el fog dűlni akárhogy állítom, az anyja mindenit.
- És akkor következett a konfliktus a filmsorozatban.
Ugyanis Texas Jack a domb mögött...
- A hármas határ domb mögött.
- Texas Jack a domb mögött...
- A vénuszdomb mögött.
- Texas Jack a domb mögött...
- A trágyadomb mögött.
- Ott hasalt, és így dünnyögött...
- (Élni élni élni jó...)
- A fene azt a sok rohadt moszkítót, hogy pont most röpköd erre. A Chemotoxot szétfújtam, a tiszta új winchester légyölőm meg elhasadt, a rohadt vadnyugat, az az oka mindennek.
- Nem baj, van nálunk nyolcszornégy.
- Jó jó.
- Aztán elunta magát...
- Hű, de unom magát.
- Aztán elunta magát...
- Magát is.
- Nincs itt senki.
- Aztán elunta magát...
- A pisztoly szólt, és nincs többé Szőke család.
- Most lövöldözés fog következni, húzd le a fejed, fedezz!
- Nagyanyu!
- Igen?
- puff!
- Nagyapu!
- Igen?
- Hú mekkora nagypapa, nem baj, könnyebben eltaláljuk.
- Unokák merre vannak, csókolom?
- Itt vagyunk!
- Huu, álljatok sorba, mert Jack bácsi kicsit sokat ivott...
- Jó!
- ... és különben is már csak egy golyója van.
- Látszik!
- ... és az is baloldalt.
- Egyvalaki azonban megmaradt. Sej, de egyvalaki megmaradt...
- Az hogy lehet?
- Lyukas volt a golyó kérem, átugrott rajta.
- Azannya...
- Valaki megmaradt... azonban a szőke fejben munkálkodik a harag.
- Irgum burgum, a jó ****...
- Nem érdekli pénz és nő...
- Csak az ital.
- Nem érdekli ital, pénz...
- Csak a nők.
- Nem érdekli akkor... akkor csak a nők.
- Meg a pénz, meg az ital, meg a...
- Húsz éven át célba lőtt.
- Ratataratartata.
- Élni, élni, élni jó!
- Sanchókám, közelebb a céltáblát!
- Most jó?
- Nem, még közelebb! Egy kicsit balra inkább...
- Most jó?
- Nem, jobbra! Nem, inkább közelebb! Még közelebb!
- Most sem jó?
- Még közelebb! Hová viszi?
- Azzal szórakozzon Pedró, azzal...
- Szőke fiú így dalolt... Szőle fiú így dalolt...
- Éljen május elseje...
- Szőke fiú így dalolt...
- Cickom, cickom, vagyon-e szép lányom...
- ... és kezében füstölgött a colt.
- Te, ez lelőtte a Levist.
- Le bizony.
- Akkor vége lesz.
- És azt mondta neki, hogy... ejnye, ejnye Texas Jack. Ejnye, ejnye Texas Jack... el fogsz vérezni. Nővérke, szorítókötést a nyakára!
- Van ezen Adidas vérfürdőnadrág! Csihass!
- Akkor egy, két...
- Élni, élni, élni jó!
- Húazanyjahúdehűdenagyonjó!
- Élni, élni, élni jó!
- Ugye, de jó...
- Élni, élni, élni jó, ha nincs a szívedben golyó!
- Annyi éles szó.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
