|
|
|
| Előadó: | Csúróstusza |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Alternatív rock |
| Címkék: | Keressük! |
Voltam már ott, tudom hova vezet az az út,
de mégis félek tudod mi van, hogy ha visszahúz
a semmibe, bele a semminek a tetejébe,
én a semmibe bizony már nem megyek bele.
Beszélj hozzám, kérlek, szépen nézek
én is félek, ugyanolyan bús a lelkem,
bús a lelkem mint a tiéd.
Én leszek a hang, a szíved alatt, a szíved alatt,
én leszek a fény, ha nem is elég, de nem is elég.
Én leszek a szél, mi a szívedig ér, a szívedig ér,
én leszek a bús felhő majd valaki kék egén!
Felveszem a kék farmer nadrágom,
eltűnök az úton nincs mit várnom
rád vagy másra, bárki másra.
Tudod ugyanúgy, ugyanoda teszem én,
a szemetet a zsebemből már kivágtam.
Tudod ugyanúgy, ugyanoda viszem én
az összes régi emléked már a sárban!
Kell hogy velem légy és itt legyél,
hogy nevess rám hogy hozzám érj!
Ígérem hogy nem lesz más,
ki úgy szeretne Téged majd mint...
Én leszek a hang, a szíved alatt, a szíved alatt,
én leszek a fény, ha nem is elég, de nem is elég.
Én leszek a szél, mi a szívedig ér, a szívedig ér,
én leszek a bús felhő majd valaki kék egén!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
