|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) |
|
Somogyi Péter (Horus) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
Egy éjszaka volt, csak elfut az élet
Semmire nincs időm, csak számolom a perceket.
De miért kell, hogy mindig fájjon a vége?
Letörlöm a könnyeim, szép csak így lehet.
Mint az út porát a szél,
Az élet úgy sodor távol,
De mindig visszatérsz,
A múltunk összeláncol.
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
Csend van benn, de a szív kalapál, minden mi vagyok úgy teszed szebbé:
Ölelsz reggel, elköszönsz csókkal, és minden bajt el is feledtettél
Kelünk a nappal, fekszünk a Holddal, én veled tartok egy életen át
Nehéz az út, tele veszéllyel, de a túlra csak veled érhetek át
Nem erőltettünk semmit, féltünk, mert már mindenki felszínes
Annyit csalódtunk, nem hittük, hogy az élet az lehet még színes
Virágot rajzol a tél az ablakra ezen a fázós reggelen
Csak annyit súgok hozzád bújva, hogy hiányoztál nekem.
Mint az út porát a szél,
Az élet úgy sodor távol,
De mindig visszatérsz,
A múltunk összeláncol.
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
Körülöttünk minden bizonytalan,
Ezért vagyok én is elkeseredve,
Kavarogni fognak a gondolatok,
Hogyha magamban ezeket nem teszem rendbe,
A szívem néha majd közbe is szólna,
És nem hagyja nekem, hogy elfeljtsem
Ha téged szeretlek tudom jól én is,
Nem kell a világnak megfelelnem,
Nem fejtjük meg az életet, mi nem kutatjuk tovább az értelmét,
Amíg nem választ el tőled a holnap egy álom lett ez az ébrenlét,
Tanultam én is a hibákból,
Így a múltamat nem kell lezárnom,
Azok is mi voltunk egyszer rég,
De már úgy szeretünk, hogy ne fájjon.
Mint az út porát a szél,
Az élet úgy sodor távol,
De mindig visszatérsz,
A múltunk összeláncol.
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
