|
|
|
| Előadó: | DEMOzene |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
V1:
Nyár utolsó napja van
Csillagok alatt egy buliban csapatom
Bebuktam idén már minden nőt
Hiába mondtam a nagy ő én vagyok
A belépőn már rég túl vagyok,
Kezemben piával pózolok,
Ha ma sem találok a világon senkit
Jövőre újra repetázhatok
Psszt!, egy kicsit várj
Ugye hallod most ezt a csendet?!
A vihar előtt még most készülnek
Akik a bulira mennek,
Gyűlik a nép az ajtó kitárul
A lábdob indul a LED falon hátul
A lámpák gyúlnak a DJ beszámol
A zene indul, mindenki táncol
Nem hátrálok, járkálok, mászkálok,
Minden arcot végigpásztázok
Kifogásoktól nem hátrálok
Csak egy gáz van senkit nem látok
Körbeértem, itt a pánik
Nem akarok még egy félévet várni
Minden perc egy fényévnek látszik
Elszámolok százig, tessék várni,
Végre csend lett
Hogy magamat újra összeszedjem,
Elég korán van, hosszú az éjszaka
Záróráig nem megyünk haza
Nem baj, inkább járok még egy kört
Két szám között töltök még egy sört
Biztos az ajtónál most csekkoltál
Valami a fejemben szólt hozzám
REFRÉN:
Soha véget nem ér ez a jelenet
Másnak csak egy perc nekem az életem
Nem találom ha mindig csak keresem
Vársz valamit ami soha nem jön el
Évek óta csak folyton ezt keresem
Másnak mér’ sikerül ami nekem nem
Felállok ha ezerszer is elesem
Vársz valakit aki soha nem jön el
V2:
Második kör: „Round two, fight!”
5 perccel ezelőtt itt jártam már,
Észrevette ezt nem egy lány
De bocsi én léptem a nagy ő vár
Vagy táncot jár csak tudnám merre
Déjá vu érzés fogott el helyben
Minden picsa a piámat kéri
Ha offolom őket senki nem érti
Azt mondták ez az élet rendje
Ha nem válogatnék jobban menne
Nekem is sokkal könnyebb lenne
És látnám végre a jót is benne
Célba értem, itt újra a pánik
Kezdhetek újra discoba járni
Vagy egyedül otthon a nagy ő-re várni
Ha rágondolok, elkezdek fázni
Az idő megáll hirtelen hideg lesz
A gombok a blúzon is feljebb kerülnek
Felhők jönnek feltámad a szél is
Villámlik majd elered az ég,
A pohárt fogd meg húzóra belefér
5 perc múlva a busz is ideér
A ruhatárból a kabátot visszakér
Hazaindulnak a buli itt véget ér
Nézem ahogy az utolsó vendég
Vissza se néz, kisétál az ajtón
Csönd van, egyedül én maradtam
A lámpát leoltom, zárom az ajtót
A kulcsot a lábtörlő alatt hagytam
A szívem megannyi törött darabban
Elköszönök, mindenkinek viszlát
Jövőre ugyanitt, piece és goodbye
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
