|
|
|
|
|
| Előadó: | Fontos@szöveg |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gombos Péter (F) |
|
Gombos Péter (F) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nekem ez fáj, de még élek,
lassan már mindentől félek.
Tudom, tovább kell lépjek,
de a démonok mindig utolérnek.
Mélyen vagyok, ide nem jutsz be,
Megkérdezem szeretni tudsz-e?
A válaszod az lesz ,hogy igen,
de neked itt hely már nincsen.
Egyedül vagyok, egyedül nézem, egyedül várom
várom a csodát, valamit várok, ami újra átírja egy ember sorsát.
Egyedül a drogjaim között már csak a lapokat tépem,
talán az élet helyrehozza és ugyanúgy lesz mint régen.
Te csak úgy leléptél, sosem adtál semmiből.
Én próbálok megszabadulni az összes közös emléktől.
De mindig van olyan aki azt hiszi többet ér,
Közös álmunk végén lassan csorog le a vér, abból a sebből
te ejtettél rajtam, és itt hagytál végleg én ezt nem így akartam.
De tuti lesz majd olyan aki jobban megbecsül,
lassan minden csatánk kínosan elcsendesül.
De tudod még mindig hiányzol egy kicsit,
azóta minden nap elszívok egy cigit.
Hidd el próbálok már nem gondolni rád,
de fáj hogy elhagytál.
De csak hagyjál, csak menj el,
miattad estem szét.
Nem szólsz egy szót se, de tönkre teszel,
nézd meg mit tettél.
Régen olyan gyerek voltam aki egy lányra vár,
Most meg nézd meg csak a zene nincs más ami nyugtat már.
Folyton megölsz, folyton bántasz, de még mindig gondolok rád,
Hogy hogyan is tudtam őszintén szeretni én egy ilyen lányt?
Mindig megjön, megszeret, megcsal aztán pofátlanul lelép,
de ez mindig megtörténik ahányszor egy ilyen az életembe lép.
És kár, hogy nem kértem tőled autogrammot mikor szakítottál,
mert a legjobb színész az te voltál.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
