|
|
|
| Előadó: | Our Last Drop |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pálffy Patrik (F) |
|
Pálffy Patrik (F) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Van az a hely, hova ha elköltöznék, semmit se vinnék el
Van az a ház, ahol a magány csupán egy ajtóra festett jel
Van az a test amiért megörülnék és két karomba zárnám
De van az a lány, akire mindig vártam, de sosem figyelt rám
Van az a kérdés, mit magamnak eddig még sohasem tettem fel
Mire van az a válasz, hogy a bú eláraszt és a nyakamra csomót teker
Van az az arc amit a tükörbe néznék, és nem köpném szembe.
Van az a kép, ami csak múló ábránd, az eszembe temetve
És lehet tán,
hogy az én hibám
Más ember nem leszek
Változni nincs kedvem
S tudom már,
mi a folytatás,
de nem nem nem nem akarom
Éppen hogy csak meg meg állva
Mint a kötéltáncos a mennyekben járva
Nem tudni, hogy mikor esik le,
Én is épp hogy megúsztam élve
Egyensúlyból kibillenve
Engem a mélység úgy szeretne
Ahogy én a fényt az alagút végén
Volt az az érzés, hogy jött a kísértés, hogy eladjam magam
De szem lesütve, nagyot nyelve maradtam boldogtalan
Kéz a kézben, voltaképpen, csak a fejemben léteztünk
De várni sürget és lassan csügged a halovány emlékünk.
És lehet tán,
hogy az én hibám
Más ember nem leszek
Változni nincs kedvem
Így tudom már,
mi a folytatás,
de nem nem nem nem akarom
Éppen hogy csak meg meg állva
Mint a kötéltáncos a mennyekbe járva
Nem tudni, hogy mikor esik le,
Én is épp hogy megúsztam élve
Egyensúlyból kibillenve
Engem a mélység úgy szeretne
Ahogy én a fényt az alagút végén
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
