


| Előadó: | Básti Juli & Cserhalmi György |
|---|---|
| Album: | Dés László - Évek óta már |
| Megjelenés: | 2001 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | BMC |
| Stílus: | művész |
| Címkék: | Keressük! |

Azóta tudom hol a gyönge helyem,
mióta fölemelte ő a kezét, megérintett,
és elvesztettem fejem.
Azóta tudom milyen gyönge vagyok,
mióta meghallottam hangját neki.
Mit mondjak róla...? A fülbe lopakodott.
Lettem egy gyönge nő, elbolondított ő
nagyon, de jó, hogy hagyom.
Mert van egy gyönge hely,
megérintett és hej, az ott, azóta is sajog!
Hej, az a hely az ott,
azóta is sajog, nagyon!
Remegek érted...
Megállapítottam, hogy gyönge vagyok,
ha ő megszólal, vagy rám kezet emel,
mindent hagyok: a bolondja vagyok.
Megállapítottam, hogy ő az aki
megérintett engem egy gyönge helyen,
mert én hagyom, csak mert az jó nekem.
Úgy lettem gyönge én,
hogy ujjai hegyén varázst - és ezzel hatott -
varázst vitt énbelém, az ujjai hegyén, na de,
de ebből elég.
De ebből már elég,
meddig is legyek még rab én?
Ébredni kéne...
Elég egy gyönge hely, és hogy azt mondja:
Hej, ide! Hát nekem ennyi kell,
a hangja leteper, elég!
Elég a gyöngeség, és abból is elég,
hogy én egy hangra ugrom.
Megyek az utcán, szabad vagyok újra,
már nem érdekel se hangja, se ujja,
sehol a varázs, sehol a varázslat,
mondjon, érintsen holnaptól már másat.
De jó az utcán jó nagyokat lépni,
sehol a varázs, mégiscsak megéri,
legyen az aki engem már nem érint,
mondjuk bent van ő, ezért vagyok én kint.
Megyek az utcán, szabad vagyok újra,
már nem érdekel se hangja se ujja...



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.