|
|
|
Jelenben cipelt álmomban a tegnap utolér
Harcolok, ha szíved nem remél
Nem hagyom többé már,
Hogy lehúzzon a mély
Hív az éj, de nem kell benne élj
Van kiút, nem kell, hogy félj
Új világ hogyha megpróbál,
Majd azt mondod elég
Suttogom, hogy nem lesz vége még
Lelked él, a távolságban otthonra talált
Nyújtsd kezed, szívem nem ver át
Boldog, hogyha szépnek lát
Hogyha beborít az éj, nézz az égre
A csillagoké válaszod
Szentek, mint a könnyek, nem láthatod
Míg nem remélsz holnapot
Ablakod fényre nyisd,
Előtted mindent beborít
Szól a csend, s békét megtanít
Elszökött rabmadarad a fellegekbe száll
Múltba nőtt erdőket bejár
Hét határon túl sétál
Énekelj, zárd ki a zajt, hogy halld
Itt leszek, repülj,
Itt már többé nincsen zuhanás
Fentről látsz, - minden titka más –
átölelt az élet, játssz!
Átölelt az élet, játssz!
