|
|
|
| Előadó: | Giajjenno |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Ádám (Giajjenno) |
|
Tran Duc Anh |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Semmi nem számít az úton
Csak a család
Ameddig tart a kezem
Addig bízd csak magad rám
Az élet mindig nehéz
És túl sok az akadály
De remélem majd büszkén mondod
Ő az én apám
Tudod, hogy elfáradtam
az utamon már kicsit
Az emberek csak néznek,
és hogy ismernek, azt hiszik
Mik ezek az autók,
meg mi ez a sok arany?
Amit látnak a pénz,
de azt nem, hogyha munka van
Mert apa mindig menetel,
és apa mindig hajt
Ha feléd jön a baj,
majd én megölöm a bajt
Egy harcos leszel te is,
ahogy a bátyád és én
Szájmaszkok között születtél,
a világ karantén
Csak egymásban bízhatunk
mindig, ezt sohase felejtsd
Az élet nem lesz könnyebb,
a hátunkon ott a kereszt
Matteonak leírtam
mindent, amiben hiszek
Az otthon mindig meleg,
de kívül a világ hideg
Tudod, történhet bármi,
de az élet nem vár sose
És felfele nézz,
hogyha nem visz az út csak lefele
De mindig van egy haza,
és mindig itt lesz apa
Emlékezz, hogy a saját véred
nem hagy cserben soha
Semmi nem számít az úton
Csak a család
Ameddig tart a kezem
Addig bízd csak magad rám
Az élet mindig nehéz
És túl sok az akadály
De remélem majd büszkén mondod
Ő az én apám
Tudjátok, hogy értetek
mindent azonnal dobnék
Kit érdekelnek díjak
meg szponzorok, nagy lóvék,
milliós nézettségek
és a trending első hely
Ha baj van, akkor
semmi más nem kell
Csak annyit kérek uram,
hogy a könnyünk szárítsd fel
A mi életünk más, mert apa szemébe'
gyerekként volt egy látomás
Egy kirakatban élünk,
amit kívülről figyelnek
És úgy ítélnek meg minket,
hogy tényleg nem ismernek
Egy autogram kell,
és mellé kéne még egy fotó
A csillogás alatt mélyebben
néha ott a pokol
A saját életedért
soha ne másokat okolj
Itt rabszolgának nevelnek,
de sose legyél fogoly
A becsületes út az mindig
hosszabb, mint a bűnös
Az ölelés az széles,
de mindegyik cella szűkös
Csak előre visz az utunk,
márványon vagy sárba'
Mindig nézd a hátadat,
de soha ne nézz hátra
Semmi nem számít az úton
Csak a család
Ameddig tart a kezem
Addig bízd csak magad rám
Az élet mindig nehéz
És túl sok az akadály
De remélem majd büszkén mondod
Ő az én apám
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
