|
|
|
| Előadó: | Manuel |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Manuel Telegdy Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Magamra hagytál az út szélén
Teligázzal mentél rajtam át
200-zal hajtasz most tovább, tovább
Hallom, ahogy halkan szólsz hozzám
De én úgy teszek, mintha nem hallanám
Idővel így lesz jobb talán, talán
Hova meneküljek el?
Vigyáztam rád
De már nem érdekel tovább
Simán megbeszélhettük volna az egészet
De nem ment, azt mondtad
Semmi baj baby, semmi baj
És én ezt elfogadtam így, pedig tudtam azt
Hogy semmi nincsen rendben, rendben
De rendben, legyen így
Legyen úgy, ahogy te akarod
Ha te nem akarod, akkor én nem maradok
De most itt hagyok a szívemből egy darabot
Hogy üsd el
Hova meneküljek el?
Vigyáztam rád
De már nem érdekel tovább
Mintha nem hallanám
Mintha nem hallanám, oda se figyelek rád
Ne gyere erre már, ne gyere erre már
Mert te máshova indultál el nélkülem
Eladom a sálad
És az én cuccom is ott maradhat nálad
Vegye fel a palid, vegye fel a palid
Engem nem érdekel, engem nem érdekel már
Itt hagytál
Jó, kicsit fáj, de nem izgat már
Kérlek, tartsd meg, amit kaptál
Lépj tovább, engem eleget ringattál
Mondd, hova menekülhetnék el
A táskámban ennyi emlékkel?
A kocsidban a cuccom nem fér el
Menj, játsszál másnak a lelkével
Nem idegen az érzés, nem
Felejteni több lépésben
Miattad a szívem két részben
De még nem vagyok késésben
Csak menj el mellőlem
Szerettél engem, de őt nem
Nem a te hibád, elszöktem
Találkozunk, hogyha felnőttem
Hova meneküljek el?
Vigyáztam rád
De már nem érdekel tovább
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
