|
|
|
Mindent megadok neked
Mondd meg, ez miért nem jó?
Hogy mennyire szeretlek, arra nincsen szó
De vissza nem kapom, és ennek így vége már
Feladok mindent, én ezt elengedem
Tudom, hogy nem élhetem így az életem
De az a baj, hogy úgy érzem, te vagy a végzetem
Nem kell már ez nekem, annyit mondok
Inkább élem az életem, és a gondok
Elszállnak veled, míg össze nem omlok
Ezért az egészre ma teszünk pontot
Sokáig kitartottam
És a reményt azt fel nem adtam
De mára már valami másra várok
Hiszek a csillagokban
Nincs már mit tenni
Én mindent megtettem
Úgy sajnálom
Hogy csak magamat mérgeztem
Úgy bánom, bár szép lehetett volna
Ha szívből szeretne, és nem gyilkolna
Nincsen már egy jó barátom
Szerelmem sem boldogságom
Minek is maradnék, inkább elmegyek
S ha tőled távol, messze járok
Nem lesz, aki többé bántson
Akkor szívem mindent elfelejt
Én kerestem a szerelmet, a boldogságot
Nehezen fogadom el, hogy nem találom még
De egyszer én majd elé megyek
Megkeresem, megtalálom
Megölelem, szorítom, karomba zárom
Nézd, én mindent megtennék!
Nincs már mit tenni
Én mindent megtettem
Úgy sajnálom
Hogy csak magamat mérgeztem
Úgy bánom, bár szép lehetett volna
Ha szívből szeretne, és nem gyilkolna
Azt ígérted miénk ez a világ, de hazug vagy
De ebből most tanultam, minden
Megerőszakolt percemben miattad hazudtam
Senkinek, csak magamnak
Mert ilyen az, ha álarcba olvad egy kapcsolat
És azt érzed, senki vagy
Én már elengedtem mindent, ami voltam
Csak miattad, most már egy senki vagy
Nem tudsz verébnek nézni, tudok nélküled élni
Ez a gádzsi meghal értem, nekem nincs miért félni
Milyen nélküled lenni, lehet jobb lesz
Akiket lenéztél csajokat, az összes gyógy lesz
Nem kell mellettem állj, mellettem bárki állna
Nem kell veszekedés, sajnos már hamunak látlak
Itt már nincsen mit tenni, én mindent megtettem
De neked is jobb lesz, hogyha a múltamba elteszlek
Nincs már mit tenni
Én mindent megtettem
Úgy sajnálom
Hogy csak magamat mérgeztem
Úgy bánom, bár szép lehetett volna
Ha szívből szeretne, és nem gyilkolna
Mától más lesz minden
Most már elég volt már
Két karom téged innentől többé nem vár
Nem becsültél meg
Így tudom, hogy menni muszáj
Már nem érhetsz el
Ez többé nem kell
Vérző sebből rajtam nincs már több hely
De azért fáj nagyon
Hogy mellettem többé nem alszol el
Nincs is kérdés
A közös út többé nem járható
Amennyi ideget ettem veled
Csakis ez volt várható
Szívtelen vagy, de te kamuból sokszor zokogtál
Pedig magadban nevettél, hogy fájdalmat okoztál
Nincs már mit tenni
Én mindent megtettem
Úgy sajnálom
Hogy csak magamat mérgeztem
Úgy bánom, bár szép lehetett volna
Ha szívből szeretne, és nem gyilkolna
