|
|
|
Refrén:
Tudod, én a szavamat adtam,
Hogy itt leszek, ha kell
A szabad akaratban csak az idő érdekel
Valami változatlan, valami örök
Valami meg nap, mint nap ugyanúgy pörög
Legyen ez a dal, ami például ilyen
Evezek veletek a legnehezebb vizen
Verse:
Talán csak szerencse
Hogy láthatlak s az utunk összeér
Lehetne szelence, miben a történetünk mindörökké él
Az idő pereg s én csak állok, megcsodálom épp a létet
Kössz a sorsnak, hogy így figyel, a földnek azt, hogy éltet
Maradj fókuszban, nem veszíthetjük szem elől most egymást
a szeretet adjon erőt, a tudás sok kitartást, hogy megbecsüld, hogy vagy
Mikor megtelt minden lap
Tudd, érték amit az elméd végül maga mögött hagy.
Ölellek, nem engedem el kezed pedig muszáj.
Félek, mindent felemészt lassan majd a végtelen homály.
Nem is félek, inkább aggódom
Az ember nem hiszi, de nem biztos, hogy újra bemehetünk majd azonos ajtókon.
Alázattal vidd, soha ne hidd te vagy az első
Nem véletlen, ha bejelez néha az a bizonyos belső hang
Nem minden a társadalmi rang
Megjátszod magad, de átlátok rajtad mint az ultrahang.
Tervezd meg az időd
Fontos minden partíció
Ne siess haza a nagyszülőktől
Csak mert este partizni jó
Oszd be minden erőd, gondolkodj előre pajtás
Vesztesekkel tényleg tele van az egész padlás.
Nem szégyen az, ha érzel valamit
Kérlek beszélj róla, ne menj el a másik mellett büszkeségből, ne hagyd lógva
Légy alapos minden téren, ne mondják rád
Ez egy kanyhaló
Úgy melegíti a szívem minden rendes ember, mint a kandalló
Adventi ajándék Nektek!
