|
|
|
Neked kellek én
Nekem nem te
Ha felvenném
Csak véletlen
Azt hiszem túl sokat kaptál
És már egy picit el szálltál
Eléggé fontos lett a kényelem
Hogy neked mindig, minden jó legyen
Míg a kedvedben jártam
Kb a szolgáddá váltam
Tudod, én lassan belefáradok
Hogy cserébe semmit sem várhatok
Nem lesznek többé közös utazások
Télen is 40 fokban fagyizások
Helyetted inkább választom a magányt
Hát százszor inkább, mint egy ilyen lányt
Tudod, ilyen az, amikor megunom
És ilyenkor az ajtót végleg becsukom
És látod, nincs is bennem fájdalom
Mert neked kellek én
Nekem nem te
Ha felvenném
Csak véletlen
2X
Nem lehet ezt szépen, nem lehet ezt jól
Vége, hogy az összes dal csak neki szól.
Írtam egy verset, a fiókban maradt,
Nem marad más, csak a bánat, a harag.
Várjak egy percet, elment egy hét,
Amikor meg hívlak: "Na mi van, tessék?"
Olyan meg nincs, hogy én elmennék
"Már megint kivel beszélsz?"
Na szép!
Na most megfogom a batyumat, a fejem mögé teszem,
Addig megyek, amíg látok és még nem ment el az eszem
Az sem számít, hogy ha hív és az sem számít, hogy ha keres,
Csak kell egy kis levegő, ami nem az ördögé.
Megfájdul a fejem, amikor ráolvasod az egész naplódba írt szemetet, amit én veled tettem.
Az arcom mögött háború, a szememben a romok, ezer bocsánat sem lehetne elég
Mert neked kellek én
Nekem nem te
Ha felvenném
Csak véletlen
