|
|
|
"Ebben a korban most sokkal vonzóbb a káosz
Ne hidd, hogy önző módon közelebb vagy a mához
El kell innen menned, ebből gyorsan ki kell lépned
Ha el kell rajta gondolkodnod kőbe kell majd vésned
Fuss, szaladj tűnj el messze
Repülj, szállj fel el vagy veszve
Ússz, merülj elsüllyesztve
Ne nézz rám így megijedve
Ha eltévedsz megtalálsz
Szél viszi majd a hangom
Ha meghallod odaállsz
Irányít majd az alkony.
Ebben a korban most sokkal vonzóbb a káosz
Ne hidd, hogy önző módon közelebb vagy a mához
El kell innen menned, ebből gyorsan ki kell lépned
Ha el kell rajta gondolkoznod kőbe kell majd vésned.
Pillantásod előhoz majd emlékképeket
Tartsd be magadnak a saját ígéreted
Ne gondolj semmire csak kövesd majd a sorsod
Elkísérlek, hogy meglásd a világítótornyot.
Világít rád a csillag, amely fénnyel tölti be álmod,
Tarts ki, ne hagyd, hogy elcsábítson, ellen kell állnod
Éget majd a tűz, amely a szikrából gyújtja a lángot.
Tarts ki, ne hagyd, hogy elégessen, ellen kell állnod.
Ha eltévedsz megtalálsz
Szél viszi majd a hangom
Ha meghallod odaállsz
Irányít majd az alkony
Világít rád a csillag, amely fénnyel tölti be álmod,
Tarts ki, ne hagyd, hogy elcsábítson, ellen kell állnod
Éget majd a tűz, amely a szikrából gyújtja a lángot.
Tarts ki, ne hagyd, hogy elégessen, ellen kell állnod."
