|
|
|
|
|
[Refrén]
Tudod, sokan nem hittek a kislányban
De nem baj, én így is megcsináltam
Nem kellett, hogy fogjátok a kezem
Ami az enyém, azt mindig elveszem
Sajnos, nem sokan mondhatják el azt, amit én
Hogy az agyam mindig egy dolgon pörgött, a zenén
Tudtam, hogy egyszer majd kitörök a szarból
Az én terepemen igazság folyik a csapból
Ha zuhantam, nem nyúlt értem biztos kéz
Amikor kezdtem, nem volt a tárcámban pénz
Nevettek rajtam, hogy mi ez az egész
Hogy ebből a kislányból soha nem lesz zenész
Elértem mindent, amit akartam
A jó mellett a szart sem tagadtam
Mindenki csak köpködni tudta a nevem
Mai napig köpik, csak már észre sem veszem
A saját dolgom teszem, mert több lett az eszem
A sok kamu miatt tartom nyitva szemem
Nevess csak tovább, de feat-re ne kérj fel
És próbálj meg támadni végre igazi érvvel
[Refrén]
Tudod, sokan nem hittek a kislányban
De nem baj, én így is megcsináltam
Nem kellett, hogy fogjátok a kezem
Ami az enyém, azt mindig elveszem
Én nem fogom előadni, ami nem igaz
Bevallottam, hogy néha a bűn volt vigasz
Nem vagyok szent és nem is leszek az
De tévedni és feladni sosem ugyanaz
Sok ember szemében csak egy senki leszek
Csak azt fogják észrevenni, hogy ha rosszat teszek
De bármit teszek, tudom ember maradtam
Ezzel sikert arattam, mert hittem magamban
Fordulhatnak ellenem, már úgysem érdekel
Nálam hazug szavakkal semmit nem értek el
Most azokkal tolhatom, akiktől sokat tanultam
Ők látják azt, hogy a sikertől meg nem vakultam
Nem vitt el engem soha rossz irányba a pénz
Maradtam az utamon, megcsináltam, és kész
Oltott a szakma, hogy egyszer eltűnök
De több, mint két év után most belelendülök
[Refrén]
Tudod, sokan nem hittek a kislányban
De nem baj, én így is megcsináltam
Nem kellett, hogy fogjátok a kezem
Ami az enyém, azt mindig elveszem
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
