|
|
|
| Előadó: | Dánielfy Gergő és az Utazók |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dánielfy Gergely Baranyi Kristóf |
|
Mészáros Gábor Dánielfy Gergely |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kinyitom a szemem, és meglep hogy nem látlak
Eddig téged öleltelek, most meg a párnámat
Mi történt, ezt nem értem, az előbb még itt voltál,
Mintha zuhanyoznál.
Megint csak egy álom volt, az ötödik a héten
Egy újabb kínos színjáték az agy rendezésében
Mi a titkod, kérlek mondd meg hogyan csinálod
Nem hittem, hogy ennyire megvisel a hiányod
Vajon mit csinálhatsz? Jutok még eszedbe?
Fogtad-e más kezét azóta a kezedbe?
Kérdések gyötörnek, de választ azt nem kapok,
Oly sokszor szólnék, de csendben maradok
És hallgatok pedig rohadtul nem akarok
Így neveltek, ezt csinálják a magyarok.
A hidakról is leesnek majd a lakatok
Lassan összeforrnak majd az üvegdarabok
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Telnek a hetek, múlnak a hónapok
Megritkulnak a fájdalmas sóhajok
Nem építhetek magam köré várat
Sehova sem vezet a makacs önsajnálat
Inkább előre és próbálni nem nézni vissza
A sors akarta így, a lelkiismeretem tiszta
Azért neked sem megy rosszul, ragyogsz a képernyőn
Egyszer visszaadhatnád az otthagyott kék ernyőm.
Vagy tudod mit? Ha akarod, tőlem meg is tarthatod
Legyen ez az esernyő az az örök védőangyalod
Óvjon az esőtől, óvjon a széltől
Óvjon a haszonlesők hamis szerelmétől
Óvjon meg mindentől, ami neked árthat
Ne add oda bárkinek a finom puha szádat
Nincs más hátra, mint megköszönni mindent,
De mit tőled kaptam, az sohase volt ingyen
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
De mondd, bevallanád
Azt, hogy neked is volt hibád
Én léptem,
De te miért nem?
Nem értem..
Mondd, miért lenne más?
Úgysem lesz már folytatás
Én megbíztam de te játszottál így vége
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
