|
|
|
Kinyitom a szemem, és meglep hogy nem látlak
Eddig téged öleltelek, most meg a párnámat
Mi történt, ezt nem értem, az előbb még itt voltál,
Mintha zuhanyoznál.
Megint csak egy álom volt, az ötödik a héten
Egy újabb kínos színjáték az agy rendezésében
Mi a titkod, kérlek mondd meg hogyan csinálod
Nem hittem, hogy ennyire megvisel a hiányod
Vajon mit csinálhatsz? Jutok még eszedbe?
Fogtad-e más kezét azóta a kezedbe?
Kérdések gyötörnek, de választ azt nem kapok,
Oly sokszor szólnék, de csendben maradok
És hallgatok pedig rohadtul nem akarok
Így neveltek, ezt csinálják a magyarok.
A hidakról is leesnek majd a lakatok
Lassan összeforrnak majd az üvegdarabok
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Telnek a hetek, múlnak a hónapok
Megritkulnak a fájdalmas sóhajok
Nem építhetek magam köré várat
Sehova sem vezet a makacs önsajnálat
Inkább előre és próbálni nem nézni vissza
A sors akarta így, a lelkiismeretem tiszta
Azért neked sem megy rosszul, ragyogsz a képernyőn
Egyszer visszaadhatnád az otthagyott kék ernyőm.
Vagy tudod mit? Ha akarod, tőlem meg is tarthatod
Legyen ez az esernyő az az örök védőangyalod
Óvjon az esőtől, óvjon a széltől
Óvjon a haszonlesők hamis szerelmétől
Óvjon meg mindentől, ami neked árthat
Ne add oda bárkinek a finom puha szádat
Nincs más hátra, mint megköszönni mindent,
De mit tőled kaptam, az sohase volt ingyen
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
De mondd, bevallanád
Azt, hogy neked is volt hibád
Én léptem,
De te miért nem?
Nem értem..
Mondd, miért lenne más?
Úgysem lesz már folytatás
Én megbíztam de te játszottál így vége
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
