|
|
|
| Előadó: | Dánielfy Gergő és az Utazók |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dánielfy Gergely Baranyi Kristóf |
|
Mészáros Gábor Dánielfy Gergely |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kinyitom a szemem, és meglep hogy nem látlak
Eddig téged öleltelek, most meg a párnámat
Mi történt, ezt nem értem, az előbb még itt voltál,
Mintha zuhanyoznál.
Megint csak egy álom volt, az ötödik a héten
Egy újabb kínos színjáték az agy rendezésében
Mi a titkod, kérlek mondd meg hogyan csinálod
Nem hittem, hogy ennyire megvisel a hiányod
Vajon mit csinálhatsz? Jutok még eszedbe?
Fogtad-e más kezét azóta a kezedbe?
Kérdések gyötörnek, de választ azt nem kapok,
Oly sokszor szólnék, de csendben maradok
És hallgatok pedig rohadtul nem akarok
Így neveltek, ezt csinálják a magyarok.
A hidakról is leesnek majd a lakatok
Lassan összeforrnak majd az üvegdarabok
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Telnek a hetek, múlnak a hónapok
Megritkulnak a fájdalmas sóhajok
Nem építhetek magam köré várat
Sehova sem vezet a makacs önsajnálat
Inkább előre és próbálni nem nézni vissza
A sors akarta így, a lelkiismeretem tiszta
Azért neked sem megy rosszul, ragyogsz a képernyőn
Egyszer visszaadhatnád az otthagyott kék ernyőm.
Vagy tudod mit? Ha akarod, tőlem meg is tarthatod
Legyen ez az esernyő az az örök védőangyalod
Óvjon az esőtől, óvjon a széltől
Óvjon a haszonlesők hamis szerelmétől
Óvjon meg mindentől, ami neked árthat
Ne add oda bárkinek a finom puha szádat
Nincs más hátra, mint megköszönni mindent,
De mit tőled kaptam, az sohase volt ingyen
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
De mondd, bevallanád
Azt, hogy neked is volt hibád
Én léptem,
De te miért nem?
Nem értem..
Mondd, miért lenne más?
Úgysem lesz már folytatás
Én megbíztam de te játszottál így vége
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Egyedül ébredek, és egyedül fekszem le
De már nem is érdekel, vajon hol voltál este
Bennem nincs már fájdalom
Másban keresem a támaszom
A magam útját járhatom
A magam útját járhatom
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
