|
|
|
| Előadó: | Dablty |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ezer idegen hív, de legyen egy igényed
Legyen sikered így, veled egekig érek
Veled cipelem, bírd, egyenesen míg élek
Tettem hiteles mind, egy eredeti AirMax
One Day We Die
One Day We Die
Vidáman mondjuk majd, hogy viszlát
Van célirány
Van célirány
Az Úr meghallgatta az én imám
Just Crazy Life
Just Crazy Life
Nekünk nem kell az alamizsnád
Van célirány
Just Crazy Life
So What? Keep Flexin' Till The Day We Die
Hogy álmodjon bárki, ha soha nem hagyják?
A lábamon Nike és Grateful a bandánk
Az akadály bármi, mind szárnyalhatnánk
Én nem fogok várni, lecsapom a labdát
A szüleim hagyták, hogy szálljak
Bíztattak és inspiráltak
Minden lépésemnél láttak
Deus Ex Machina - vágyak
Nem néztétek ki Young Snow-ból
De elájultatok a Flow-tól
Tüzet csinálok a hóból
Fiatal sikerek, Bol-Bol
Hidd el, hogy neked is jutnak Real álmok
A szemedből látom törnek ki lángok
A cél felé repít a szél amíg szállok
New Generation, forradalmárok
Tiffany, Virgil, Smith és a Tinker
AirMag, Off White, Yeezy - Game Changer
Hogy álmodjon bárki, ha soha nem hagyják?
A lábamon Nike és Grateful a bandánk
One Day We Die
One Day We Die
Vidáman mondjuk majd, hogy viszlát
Van célirány
Van célirány
Az Úr meghallgatta az én imám
Just Crazy Life
Just Crazy Life
Nekünk nem kell az alamizsnád
Van célirány
Just Crazy Life
So What? Keep Flexin' Till The Day We Die
Te nem élted át azt a csodát
Mikor a semmiből építed fel a palotát
Keresed az okát, követed a nyomát
Egyetlen titka van, hogy megyünk - ha kell - a falon át
Azt hiszed Easy mer' van elég
De nem ítéllek el, hogy van-e zséd
Vért izzadtam az álmaimért, nem voltak szüleim, elmentek faterék
Nekem a faterom segített
Csak tanított és sosem vetített
Azt mondta akkor lesz sikerem, ha megszakadok és a tempó feszített
Zaklatnak majd mennyi
Fucked Up gazdag senki
Emberek hogy lehet ennyi
Farkasvaknak lenni?
Teszek a véleményére
A rémes egyének kétkedésére
Térdre, mer' téged éppen szétéget
Nem értem a pénz miért képez értéket
One Day We Die
One Day We Die
Vidáman mondjuk majd, hogy viszlát
Van célirány
Van célirány
Az Úr meghallgatta az én imám
Just Crazy Life
Just Crazy Life
Nekünk nem kell az alamizsnád
Van célirány
Just Crazy Life
So What? Keep Flexin' Till The Day We Die
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
