|
|
|
|
|
A színtiszta álmokban hiszek.
Meg ezer élmény, amit magammal viszek.
Ha könnyű a súly, akkor nem éri meg.
Hogyha nem értitek, amit én felépítek.
Aki elveszik egyszer, az visszatalál.
Aki boldogan élt, az a tiszta halál.
Aki felemelkedik, annak könnyű a föld.
Aki eltűnik, egyszer majd alakot ölt.
Aki nem érti meg, az meg nem éri meg.
Hogy aki fél, az életet nem éli meg.
Aki ugyanúgy lép, mint a többiek,
A felismerés azt soha nem tölti meg.
Aki ugyanúgy fut, aki ugyanúgy szalad,
Az ugyanúgy sehová sem halad.
Mert ugyanúgy fél, akinek ugyanúgy fáj.
Ha a sorsa a fülébe súg: good bye!
Csak egyetlen egyetlen élet van..
Csak egyetlen egyetlen út..
És te döntöd el, hogy a végén hová tartasz: ez a hegy...vagy a kút..
[Refrén]
Én csak élvezni akarom a táncot.
Imádni a mosolyt, a ráncot.
Felfutni a fára, mint régen.
Az Anyám arcát ott látni az égen.
Imádni, utálni, élni.
Rettegni, gyűlölni, félni.
Elsüllyedni veled a mámorban.
Hazatalálni bárhol van.
Nálam a nap nyugaton kel.
És a középső ujjamat mutatom fel.
Hogyha úgy érzed, tőled a jutalom kell.
Hogyha elveszek, önmagam kutatom fel.
Mert sötétből jöttünk a napvilágra.
És a drámát azt könyörgöm hagyd ki mára.
Mert a kártya az olcsó, a pakli drága.
Én vagyok a fa, te meg az összes ága.
Csak kevesen tudják, amit tudni kell.
A labdát nem kergetni, rúgni kell.
A kötelet fonni, meg húzni kell.
És az életet zúzni kell...yeahh!
Mert jönnek a felhők az égen.
A jövőben éppúgy, mint régen.
Én nem az vagyok, akire büszke a föld.
A szívem az szürke, a szemem az zöld.
Mert ez a játék örökké tart.
Ha elmúlik minden az öröklét hajt.
Hogy fennmaradjak, mikor ledől a fal.
Mikor elnémul minden dal..yeah!
[Refrén]
Én csak élvezni akarom a táncot.
Imádni a mosolyt, a ráncot.
Felfutni a fára, mint régen.
Az Anyám arcát ott látni az égen.
Imádni, utálni, élni.
Rettegni, gyűlölni, félni.
Elsüllyedni veled a mámorban.
Hazatalálni bárhol van.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
