|
|
|
(Bódi László 'Cipő' emlékére)
1. Elvonult a vihar, elszállt a kismadár,
Narancsszínű felhőkkel, játszik a napsugár.
Ég és föld között, együtt repülünk,
A régi jó barátra mindig, mindig emlékezünk.
2. Elfáradt a hang is, a csend beszél tovább,
A jégbüfé előtt, a 7-es busz megáll.
Csendesek most az utcák, alszik az állomás,
A magas felhők fölé már, nem ér a kiáltás.
ref: Tomboljon a vihar, áradjon a folyó,
Nyáron süssön a nap, és télen hulljon a hó,
Ezt a földet választottad, ez lett a végzeted.
Ebben a filmben magadnak, írtad a szerepeket.
3. Az idő meg nem áll, a föld forog tovább,
Éljük az életünk, a vonatunk megy tovább.
Néhány kedves emlék, megmarad nekünk,
A régi jó barátra mindig, mindig emlékezünk.
4. Üresebb lett a színpad, sápadtabbak a fények.
Egy elképzelt világba, költözött a lélek.
Neked menned kellett, mi még maradunk,
(De) a 67-es út végén, majd egyszer találkozunk.
ref: Tomboljon a vihar, áradjon a folyó,
Nyáron süssön a nap, és télen hulljon a hó,
Ezt a földet választottad, ez lett a végzeted.
Ebben a filmben magadnak, írtad a szerepeket.
ref: Tomboljon a vihar, áradjon a folyó,
Nyáron süssön a nap, és télen hulljon a hó,
Ezt a földet választottad, ez lett a végzeted.
Ebben a filmben magadnak, írtad a szerepeket.
