|
|
|
Ha még egy percem van, én biztos megteszem
Belévájtam volna mind a két kezem
Ha fázok melegítsen ez elillanó alak
Izzó lelkem hűtse e didergő ajak
Ha fájó lábam cserben hagy, ő legyen orvosom
Izzó vágyam enyhíthessem vetett vánkoson
Létem hozza el nekem, karoljon belém
Édes nektárt együtt nyerjünk áldott életén
Ha hallod ezt az ódát, te lány a villamoson
Megismersz-e, nem tudom
Fordítsd felém arcod, de ne mondd el ki vagy
Hadd áltassam önmagam
Ha még egy percem van, biztos érdemem
Lett volna a szó, mi ajkain terem
A pihenő pillanatban nyugvó tűnő látomás
Minden percben kísért majd tovább
Ha hallod ezt az ódát, te lány a villamoson
Megismersz-e, megtudom
Fordítsd felém arcod, de ne mondd el ki vagy
Hadd áltassam önmagam
Hol a bátorság, ha igazán kell?
Hol a józanság, ha csak ezt szabad?
Hol a jó barátom, az igaz szerelmem,
és miért nem engedem el magam?
Hol a bátorság, ha igazán kell?
Hol a józanság, ha csak ezt szabad?
Hol a jó barátom, az igaz szerelmem,
és miért nem engedem el magam?
Ha hallod ezt az ódát, te lány a villamoson
Megismersz majd, jól tudom
Fordítsd felém arcod, de takard el ki vagy
Hadd áltassam önmagam
