|
|
|
régi vágya ébredt ott az éjben
a kopott város álmos színpadán
végül hazatért, az első autók hamar trónfosztották
koronáját ott hagyta az út szélén, a padkán
csúszik a járda, a beton olvad, táncot jár
minden, mint egy őrült karnevál, ami csak rá vár
hogy elvegye újra, amit ott hagytunk neki
kint az éjben, és nem állítja meg senki sem
ő kint az úr, amíg mi alszunk idebenn
ő most az úr, az egyetlen király
az egyetlen király
egy sarkon túl vad pisztolyharcba keveredik önmagával
legyőzi persze, megrészegülve indul tovább, előtte
vörös szőnyeg az úttest, udvari bolondok a lámpák
királysága él, amíg el nem jő a hajnal
ő kint az úr, amíg mi alszunk idebenn
ő most az úr, az egyetlen király
az egyetlen király
régi vágya ébredt ott az éjben
a kopott város álmos színpadán
végül hazatért, az első autók hamar trónfosztották
koronáját ott hagyta az út szélén, a padkán
megáll az idő, bevárja holnap őt
ő most az úr, az egyetlen király
az egyetlen király
