|
|
|
| Előadó: | Droxun |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
... Minden felől csak fenyegetés
Mindenhol van már verekedés, ez sem egy nagy meglepetés
Kiállok felétek, nem kell idézet
Nincsen már mi kivégez
Az elnézésnek vége, nincsen kivétel
Megteszem mit ígértem
Úgy érzem mindent megtettem mostmár
A halandó élet, már nem ér fel hozzám
Örülnék, ha végre befognád
Már nem érdekel, bármit is mondtál
Kérhettem csúnyán, kérhettem szépen
Hogy hagyjál már kérlek, hogy nyugodtan éljek
De lefogtál kézzel, a bőrömet tépted
Égetett szénnel a véremet sértsed
A nevemet is le tagadtam
A múltban mindent otthagytam, Hogy
a jelenben találjak magamra, De
mindig csak a vállam vonogattam, mert
Túl nagy volt az elvárás
Nem volt utána meghálálás
Amit követett egy megbánás
Végül pedig egy elválás
Leültem egy padra, hogy magamba nézzek
Haragon kívül, mi mást is érzek
Emlékezni nehéz.. halványak a képek
Mind a szemem előtt, egyesével ég el
De felállok mert tudom, hogy van még remény
A vége még messze, és hosszú ez a regény
Felállok mert tudom, hogy van még remény
A vége még messze, és hosszú ez a regény
(Refr. 2x)
A múltba nézek és látom a jövőt
Megáll a világ, megáll az idő
Percekből órák, napokból hetek
Éveken át, ugyan az a menet
Egy valóságos vált emlékké
Nincs mit felhasználni mentségként
De a szívem még dobog, és utamat járom
Nem vagyok egyedül ezen a világon
Te hozod magadtól a legjobbat, Ami
az én szintemen a legrosszabb
Tartsd meg magadnak ha megkérhetlek
A véleményedet én nem kérdeztem
Ülj le egy percre és gondold végig
Csak szálljon az elméd fel az égig
Kell az a csend, hogy halljál mindent
A belső béke is jó útra inthet
A múltunk már fiktív, nem érdekel senkit
Jelenbeli tetteink a jövőnket festik
Beszélhetnénk erről reggeltől-estig
Csak arra jutnánk, hogy kinek mi tetszik
Egy paradoxon forma, világnak sorsa
Az életnek a torka, véresre van mosva
Jó lesz az a vodka, súlya 'kár 1 tonna
Egy rossz színű norma, mer' boltból lett lopva
A Céltudat nem volt elég jó nektek
A Valóság album lesz az új track-em
Odateszem magam, hogy értsétek ti is
Mi az ami számít, és merre van a finish
Az lesz az jelzés, hogy felérj a csúcsra
Hogy tudd mit tegyél, ha más vissza húzna
Nyitott szemmel észre fogod venni
Épp olyan könnyű, mint amilyennek rejlik
Hinnéd hogy az egész a véletlenek műve
Irónikus annyira, mint az ártatlanok bűne
Mindegy hogy ki vagy és honnan jöttél
Ha te kapod meg az utolsó töltényt
Csak tegyünk azért, hogy minden jobb legyen
Ösztönző erő visz, fel majd a hegyen
Csak tegyünk azért, hogy minden jobb legyen
Ösztönző erő visz, fel majd a hegyen
(Refr.2x)
A múltba nézek és látom a jövőt
Megáll a világ, megáll az idő
Percekből órák, napokból hetek
Éveken át, ugyan az a menet
Egy valóságos vált emlékké
Nincs mit felhasználni mentségként
De a szívem még dobog, és utamat járom
Nem vagyok egyedül ezen a világon
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
