|
|
|
| Előadó: | Szabó Gyula |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szilágyi György |
|
Hadai Győző |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hölgyeim és uraim, nagyérdemű publikum!
Ez a kétmázsás súly egy kézzel föl lesz emelve!
Firbli! (dobpergés) Hápp!
Hölgyeim és uraim, nagyérdemű publikum!
Ez a kétmázsás súly két kézzel lesz fölemelve!
Firbli! (dobpergés) Hápp! Hápp!
Hölgyeim és uraim, nagyérdemű publikum!
Ez a kétmázsás súly később lesz fölemelve!
Hölgyeim és uraim, nagyérdemű publikum:
Egy vándorcirkusz ócska padján ültem egyszer én,
csak ámultam csak bámultam, mint apró kis legény.
A szívemet elkábította a fényes csillogás,
még álmomban is megjelent a sok komédiás.
Nem láttam én, hogy rongyosak, hogy mindegyik szegény,
csak vonzott, vonzott szüntelen a taps, a lámpa fény.
S mikor elvonult a cirkusz egy szép nyári éjszakán,
én búcsú nélkül hagytam el a drága jó anyám.
Szívemben elvonul egy régi-régi nyár,
kezemben miden este szólt egy kis gitár.
Az élet állt előttem és a csillogás,
boldogan dalolt egy kis komédiás.
Mit bántam én, hogy éhezem, hogy rongyos lett ruhám,
mit bántam én hogy éjszakánként sír a jó anyám.
Szerelmes voltam akkor én, s a nyár is úgy virult,
egy komédiás lányért a szívem lángra gyúlt.
Az asszonyom lett, és a csókja volt az életem,
a cirkusznál is többet ért az én kis gyermekem.
Ha rágondoltam, könnyebb volt az esti nóta szó,
s úgy éreztem, víg komédiásnak lenni jó.
Szívemben elvonul egy régi-régi nyár,
kezemben miden este szólt egy nagy gitár.
Az élet állt előttem és a csillogás,
boldogan dalolt egy nagy komédiás.
Ám az évek múltak csendesen, s egy ősziéjszakán,
egy kis szobában bánatában meghalt jó anyám.
Asszonyom a csókjait rég másnak adja már,
egyetlen kis gyermekem, ki tudja merre jár.
Bohóc ruhám is megkopott és rongyos már nagyon,
fáradt ráncok ülnek mar a festett arcomon.
Szememnek fénye megvakult, hajam egész fehér,
a vén gitárom meghasad, holnap már nincs kenyér.
Szívemben elvonult egy régi-régi nyár,
kezemben fájdalomtól szól egy vén gitár.
Illúzió csupán a fényes csillogás,
álmodozva dalol egy vén komédiás.
Hölgyeim és uraim, nagyérdemű publikum.
Ez a kétmázsás súly már soha nem lesz fölemelve.
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
