|
|
|
(Leopold):
Nannerl! Nannerl!
Beszéltem Colloredo érsekkel!
Megkértem, hogy azonnal küldje haza
Wolfgangot Salzburgba!
(Nannerl):
Játszott már a császár színe előtt?
(Leopold):
Engedély nélkül elhagyta Colloredo palotáját
és Weber-ékhez költözött.
(Nannerl):
A mannheimi Weber-ékhez?
(Leopold):
Igen, igen, pontosan azokhoz.
Úgy látszik követik őt Bécsbe!
Az ördög küldte őket, hogy tönkretegyék őt!
Mi van, Nannerl?
Te nem is örülsz, hogy hazajön az öcséd?
(Nannerl):
Dehogyisnem, papa, csak...
(Leopold):
Majd meglátod, most minden jóra fordul!
(Nannerl):
Hol van a zene, ami bennünk szólt?
Hol van a gyermekkori dal?
Néha még elhinném,
hogy úgy lesz majd, mint rég,
de félek, hogy vége már!
Hol van az álom, ami mindig szép?
Hol van a jelenben a múlt?
Én vágyom rá, úgy, mint te, de jól tudom,
hogy nem jön vissza már!
(Leopold):
Elveszett, hidd el, minden,
ha nincsen már család,
ám hogyha együtt leszünk majd,
a sors kegyes lesz hozzánk!
(Nannerl):
Hol van a gyermek, aki fel nem nő?
Hol van az örök boldogság?
Mi két kis csoda voltunk, a világ elismert,
s az Ég vigyázott ránk!
Jó volna, hogyha én is játszhatnék,
ám egy nő nem lehet zenész,
Pedig szép lenne - életcél!
De nem szabad, hogy ebben bízzak én!
(Leopold):
Én is feladtam a vágyaim,
mi csak ő neki élünk, s ő nékünk él,
és ha ez együtt tart, még jó lehet, úgy, mint rég!
(Leopold): ----------------> (Közben Nannerl):
Mert együtt baj nem ér,
hisz védlek én!
Ezt mindig tudd!
És szép lesz egyszer majd!
Jóra fordul még!
---> (Nannerl szövege):
Hol van a zene, ami bennünk szólt?
Hol van a gyermekkori dal?
Én vágyom rá, úgy mint te
és álmodom róla még!
(Együtt):
Minden jó lehet úgy, mint rég!
