|
|
|
(Wolfgang):
Az árvaság vak rémület, büntetés a felnőtt élet!
A sorsomat most hogy vonszoljam én, egymagam?
Egy láthatatlan villanás nem vezet már kézen fogva!
Az éj sötét és félelmes ölén, most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát,
és felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
és száz cserép közt
sebzett szívvel állsz tétován!
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz, senki nem felel,
de érzed, menni kell!
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Wolfgang): ---> (közben az Árnyak):
Félelem, mely fojtogat,
súlytól görnyed vállam!
Faggatózó csend gyötör,
és nincsen válasz arra, hogy miért!
Rejtőzködő szemek,
mégis tudom, követ!
Az árnyékom követ, és érzem,
hogy egy napon elpusztít még!
--->(Árnyak szövege):
Veled él ez a démon!
Veled él ez a gyermek!
Egyedül neki szolgálsz.
Szabadon sosem enged.
Egyedül csak őmiatta élsz!
Veled él ez a démon!
Veled él ez a gyermek!
Éjjel-nappal hajszol már!
(Árnyak):
Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
magadban hogyan fojtod el?
Wolfgang): ---> (közben az Árnyak):
Kérdezni, hogy kell?
Nézd, hogyan lépjem át?
Félek a sorstól.
Hogy lennék dróton rángó báb?!
Hogy éljek így?
Hogy éljek így?!
Nincs válasz!
Árnyékom hogyan lépjem át?
--->(Árnyak szövege):
Kérdezni hogy kell, annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod hogy léped át?
A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy törhetsz szét egy glóriát
és másik ember hogy lehetsz?
Kérdezni hogy kell, annak, ki sejti önmagát?
És saját árnyát nem lépi át!
