|
|
|
(Nép):
Nincs kenyér!
Se tej, se zöldség!
És a jó király csak hallgat!
Dagadt disznó!
Míg Párizs éhen is halhat!
Mélybe húz a rút mocsár!
Esténként áll a bál!
Míg vérünk szívja a király!
Még meddig tűrjük zsarnokságát?
Ne panaszkodjunk! Eljött a perc,
támadnunk most kell!
A pokol vár téged nemes ember!
Mert emberből úgy lesz csak ember, ha áll,
kutya addig, míg pórázon jár!
És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,
most a rabláncot tépjük le már!
(Mária Anna):
Wolfgang, gyere már!
(Wolfgang):
Imádom Párizst!
(Mária Anna):
Wolfgang, gyere!
(Wolfgang):
Ez az én városom!
Itt mindent szabad, mama!
(Mária Anna):
Engem megrémít.
És nem is érzem jól magam.
(Wolfgang):
Menjünk, menjünk, mama!
(Nép):
Mert emberből úgy lesz csak ember, ha áll,
kutya addig, míg pórázon jár!
És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,
most a rabláncot tépjük le már!
