|
|
|
| Előadó: | Popovics György |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nézem, ahogy felragyog
a neonfény az utcán.
Elhalkul a város,
lép helyére sok száz
éjszakai csoda,
amit csak éjjel láthatunk,
kihalt játszótereket,
a járdán néma lépteket.
De néma vagyok én is,
mint a szobor, kit megformáltak,
emlékeztetőül e szédült nagyvilágnak.
S utam lassan elfogy,
végre haza érek.
A fejemben a város
képei elégnek.
Ide nem hatol be zaj,
ide nem tör be a gonosz,
egy saját kis világ
hol álmodjuk a holnapot.
S megpihenek végre,
elfárad a testem,
rabul ejt az ágy,
melyben megpihenünk ketten.
Csak nézzük egymást halkan,
szívünk egyre dobban,
s álomba szenderülsz
egy álmatlan városban.
Ugyanúgy ébredni kell.
ugyanúgy ébreszt a nap,
megszokott mozdulatok
nap mint nap,
amik kísérnek az életben,
s ez nem véletlen
saját magam rabja vagyok,
de ez tart életben.
S kilépek az ajtón,
hogy beálljak a sorba,
még egy búcsúcsók az arcra,
kérlek vigyázz magadra.
Egy folytonos körforgás,
egy ismétlődő dallam,
rég óta várom én is, hogy
egyszer meglássam.
A mindennapokban a szépet,
a felhők mögött a kéket,
hogy az ember szemében
még ott lapul az élet.
Mely a szürke hétköznapokban
bújik meg titokban,
csak keresned kell önmagadban,
minden mozdulatban.
Majd újra haza érek
s át lépek az ajtón,
mely megvédi a testem
a külvilág zajától.
S újra melléd fekszem,
kezem a válladhoz ér
elnémul a csönd,
nem szól, nem beszél.
Egy kéz, egy szó,
egy csók mi jó.
Egy mosoly az arcon,
oly nyugtató.
Csak nézzük egymást halkan,
szívünk egyre dobban,
s álomba szenderülsz
egy álmatlan városban...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
