|
|
|
| Előadó: | Punnany Massif |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én egyedül is lazán vagyok, az ám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jóllakik a fantáziám
Partizán! (3x)
Nekem a club a 27, neked a szorzó 27
Adósnak születtem, nem ettem, fizettem
Miért pont én?
Busz van, büntetsz, miért vagy? Takarodj! (Büntetsz! Takarodj!)
Miért casheljek azért, mert van, ami hazahoz?
Nézem a tenyerem, fényképes igazolvány
Az évek, meg a ráncok az arcom karcolatán (Az élet a valutám)
Miért haljak meg? (Na de nekem ki szab határt?)
Ha mást is lehet? (Ha örvény kavarog)
Miért álljak meg, (Miért?)
hogy ha más mehet?
Van olyan, hogy tapintat? (Igen, de alig tart!)
Ebbe merültem el
Mikor olyan hinta ringat (mindig megingat)
Amire nem ültem fel
(Máté) Mondd, van olyan, hogy otthon (Pont ez a gondom)
Ha lába hitelen áll
Én csak kalapozzak folyton (Vagy Ön, adakozzon!)
Egyedül is lazán vagyok, az ám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jól lakik a fantáziám
Sutyerákon lazán, vagyok, az ám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem ülök fel mások akaratán
Apám, anyám
Minden rendben velem, köszi
Maradok partizán
Partizán! (2x)
Igazi partizán!
Partizán!
Egy lövölde téri fából vajazott gördeszkával iszom az inszomniát
Tigris a Sophie
Karddal játszom lanton a szimfóniát
Miért haljak meg, ha mást is lehet?
Miért álljak meg, hogy ha más mehet?
Véremből a baj úgyis kitalál
Az álmom beton
De éber a partizán!
Nekem a club a 27, neked a szorzó 27
Nekem a club a 27, miért pont én?
Nem látok egyben!
Miért szeretnek engem?
Pláne, pláne, ha még látnak
Jól nem vagyok, itt csak hagyjatok, simán
Az megosztó, hogy mi nektek normál, nekem a zsivány
Mégis jól érzem magamat, hogy a rendszer alig lát
Utazó lelkem karabély, mert a szívem partizán
Egyedül is lazán vagyok, az ám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jóllakik a fantáziám
Sutyerákon, lazán vagyok, az ám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem ülök fel mások akaratán
Apám, anyám
Minden rendben velem, köszi
Maradok partizán
Van olyan, hogy tapintat! (Igen, de alig tart!)
Ebbe merültem el
Mikor olyan hinta ringat (Ami mindig megingat)
Amire nem ültem fel
(Máté) Mondd, van olyan, hogy otthon (Pont ez a gondom!)
Ha lába hitelen áll
Én csak kalapozzak folyton (Vagy Ön, adakozzon!)
Én egyedül is lazán vagyok, az ám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jóllakik a fantáziám
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
