|
|
|
| Előadó: | Tibes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csaba Tibor Tibes |
|
Pajor Ábrahám |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A valósággal rokonértelmű szó lett a szatíra
Nincs más csatorna egy élet egy alternatíva
"Fusson akinek nincs bora.." szól egy alter Ady ma...
Nem a Teremtőben emberekben van a hiba
Brahija, lett a népnek mások kárán nevetni
nyálas lett szeretni, minden természetfeletti
megnyilvánulás mögött lehet másik istent keresni...
aztán a végén mindent egyhez visszavezetni
Érdekes irányt vett a társadalom felfogása
akit ma felmagasztal azt tegnap még megdobálta
tarthatsz a tömeggel így növekszel.. de mekkorára?
Bizalmadba férkőzik aki Faustot mentorálta
Vigyázz miben látod a fejlődést-haladást
és belül kit engedsz szabadjára Jézust, vagy Barabást...
Zavarják az adást de többé már az enyém nem...
Nem Obi-Wan Kenobi az utolsó reményem...
Refr.:
A fájdalom múlandó de a kín maga örök
Sok ember felnőne, pont így marad kölyök
Félúton a Facebook és az Instagram között
Lásd meg végre mi folyik a színfalak mögött
Sok ijedt örök-gyerek-jelölt felejt gondot részegen
sokáig kérdeztem magamtól mért teszem ha nem élvezem...
a két kezem már összetéve.. ébredj mielőtt
a nyakad köré tekeredő kötél totál körbeérne
görbe évek... hibás szövőszéken szőtt remények
szabad ez de esés ernyő nélkül amíg földet értek
Egy jól álcázott dominó effektus dönt le Téged
ahol látszólag 100ból 100 igazat mond, közbe téved...
Ilyen körülmények közt célszerű menekülni
és az utat nehéz megtalálni egyedül ki
de hidd el van jobb társ a pénznél, drognál, piánál
pont ezekben égett ki a sztár is akit imádtál...
hát vigyázzál... mert sok sikeréhes tűkön ül
de az igaz nem feltétlen földi életében üdvözül
A láthatónál sokszor valódibb a láthatatlan
Míg nem láttam báb maradtam, aztán szárnyra kaptam..
Refr. (2x):
A fájdalom múlandó de a kín maga örök
Sok ember felnőne, pont így marad kölyök
Félúton a Facebook és az Instagram között
Lásd meg végre mi folyik a színfalak mögött
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
