|
|
|
| Előadó: | Tibes |
|---|---|
| Album: | Kr. u. |
| Megjelenés: | 2019 |
| Hossz: | 2:42 |
| Szövegírók: |
Csaba Tibor Tibes |
|
Pajor Ábrahám |
|
| Kiadó: | Kru Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lehet Te úgy gondolod attól leszel szabad
hogyha nincsenek szabályok totál magadra vagy utalva...
Szép kis látszat hogy sajátod minden szavad
közben az elmédbe beszivárgó szubkultúra uralja..
Minden jó, mindent szabad, minden megengedett
az erkölcs már szedett-vedett.. hívők? modern eretnekek
"Ha neked lehet akkor nekem mért nem?" felfogás ma
egyetemisták millióit káoszba rektorálja
Könnyebb azt mondani hogy minden út helyes mer'
akkor nem kell sosem szembenézni lelkiismerettel
földi pokolból a mennybe különböző szerekkel
szófogadás helyett inkább feleselj egy felessel
Nincsen pokol, nincsen kárhozat nincs jó vagy rossz sem
Csak megyünk össze vissza ütközünk akár a dodzsem Mondván a megoldás benned mivel mindenki más
De boldogság lesz ebből? Vagy összezavart identitás?
Refr.:
Ha nincsenek szabályok az rendszer vagy káosz?
Ha nincsen jó és rossz akkor nem kell hogy változz
Ha nincsen büntetés vagy, kárhozat végül
Akkor az élet nem más mint játék, határok nélkül
Gondolj bele mennyi szitu volt az életedben
amikor a belső békesség miatt még véletlen sem
filóztál el azon hogy a másiknak mit okoztál
mondván szükséged volt erre és továbblapoztál...
Az önfejűség gyorsan visszatér az eltávról
A pillanatnyi bensőséggel távolodunk egymástól
Az énkultusz által sok megteremtett önkényurat
nem gátolja már a régimódi felelősségtudat
De az örök igaz törvény utat tör magának
Hiszem elnyeri a jutalmát a tisztesség-alázat hosszútávon...
Most még azt gondolod rosszul látom
de a látszatbékesség nem lesz úrrá a bosszúságon
Ami tetteinkből ered majd...
Ha csak magadra figyelsz ki lesz aki Veled tart?
Ki lesz aki felránt a mélyből, aki pártfogol?
Hihetsz magadban de napról napra változol
Refr. (2x):
Ha nincsenek szabályok az rendszer vagy káosz?
Ha nincsen jó és rossz akkor nem kell hogy változz
Ha nincsen büntetés vagy, kárhozat végül
Akkor az élet nem más mint játék, határok nélkül
Játék határok nélkül, játék határok nélkül
Ha nincsen büntetés vagy, kárhozat végül
Akkor az élet nem más mint játék, határok nélkül
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
