|
|
|
Odabenn gyerekek leszünk mindig
Bennem is lakik egy mióta
Sátrat vertem az erdő szélén
A Föld nevű golyóra
Megegyeztünk valahol a legelején
Hogy Ő figyel majd rám az ég pereméről
Mégsem óvhat a viharos széltől
A fagyos téltől
De elmesélheti a képeket
Odafentről minden más
Értelmetlenebb a hazugság
És még csúfabb a csalódás
Eltűnök a szem elől
Valahol a fák közt várom épp
Hogy hátára kapjon a szél
Mielőtt megnyílik a tengermély kék ég
A horizont felől
A fény most máshogy ringat el
Ne nézz hátra, fogd a kezem
Nincs idő, míg a Nap kel fel
Képzeld el
Ahogy épp jóra fordul minden
Légy életjel
Hogy a romok közül kimentsen a Napisten
Ahogy lélegzel
Úgy nyugszik a lelkem, az égig ér
Öledbe' fekszem, a sorsom a kezedbe adva
Csodálom az életet, úgy mesél
A peremén ülve nem olyan a felhő
Amilyennek lentről láttam
Nem feledem, honnan jöttem
Vagy hogy hová tartok a nagyvilágban
Én nem akarom látni, hogy szétesik minden
A szeretet az én zeném
A lábnyomom mindig látható lesz
Tovább mesélik az én mesém
Eltűnök a szem elől
Valahol a fák közt várom épp
Hogy hátára kapjon a szél
Mielőtt megnyílik a tengermély kék ég
A horizont felől
A fény most máshogy ringat el
Ne nézz hátra, fogd a kezem
Nincs idő, míg a Nap kel fel
Képzeld el
Ahogy épp jóra fordul minden
Légy életjel
Hogy a romok közül kimentsen a Napisten
Ahogy lélegzel
Úgy nyugszik a lelkem, az égig ér
Öledbe' fekszem, a sorsom a kezedbe adva
Csodálom az életet, úgy mesél
