


| Előadó: | Nana (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |

(André):
Na ehhez mit szóltok!
Öreg, itt semmi sem változott.
Ilyen volt száz évvel ezelőtt is.
Ez az Orfeum! Ennek levegője van, apám!
(Falois):
Érzem. Parfüm és punciszag!
(André):
Jaj! Neked mindenről az jut eszedbe?
(Labordette):
Neked talán nem?
(André):
Nézzétek a képeket, a plakátokat!
Kották 1920-ból!
Öregem, ez engem mindig elvarázsol.
Na jó... persze a punciszag is bejön...
A nézőtéren tapsvihar, a finálé jön, felharsan az ének!
(Labordette):
Itt hátul fönt, a színpad mögött,
Rejtelmesebb, izgatóbb az élet.
(Falois):
A folyosókon félhomály,
Ha szembejön egy csapat lány, épp elférsz...
(André):
Egy ajtó kinyílik...
(Labordette):
Egy kosztüm lehull...
(Falois):
És nem tudod már, hova nézz...
(Együtt):
Hosszú combok, édes, ennivaló vállak,
Csöpp kis tangák alatt huncut popsikák!
Itt a szó megszakad, és a szem fennakad,
Mert a látvány, a szag megigéz!
És már futnak is a színpadra mind újból..
Olyan szépek, hogy a lélegzet eláll!
Érzed elönt a forróság, bárhogy is fontolnád,
Másra se gondolsz már, nálunk mi vár.
Mert a nő illata, buja testük szaga átjár!
(Ügyelő hangja):
Szünet! Változás!
Díszítőket kérek az oldalszínpadra!
Tizenöt perc a második részig!
(Bordenave):
Hívjatok mindenkit a színpadra!
A miniszter úr kíván szólni a társulathoz!
Miniszter úr!
(Miniszter):
Ugyan, hiszen én csak...
(Bordenave):
Széket a miniszter úrnak! Igen?
(Miniszter):
Én...éppen csak... gratulálni szeretnék
ehhez a nagyszerű és tényleg fantasztikus...
Főleg a kis művésznő, aki a Vénusz szerepében...
(Bordenave):
Nana! Máris hozom!
(Miniszter):
Nana... Hát ez édes...
(André):
Nana, mint Zolánál.
(Miniszter):
Á persze... Zola! A festő!
(André):
Pontosan.
(Fontan):
Egy kis pezsgőt! Uraim! Miniszter úr!
(Miniszter):
Uraim!
(Fontan):
Éljen Franciaország!
(Bordenave):
Gyere már, ne kéresd magad!
Az urak jól tudják, milyen egy nő.
Ne félj, nem esznek meg!
(Miniszter):
Ó, az nem biztos!
Igyunk a művésznő sikerére!
(Nana):
Nem! Ma Fontanra iszunk!
Ma van a névnapja! Isten éltessen!
(Ügyelő hangja):
Szünet vége! Két perc a második részig!
A zenekart és a szereplőket kérem a színpadra!
(Muffat):
Csak az a pár toll, alig volt rajta más,
Úgy lépett ki elénk, mit egy látomás!
Két feszes kis melle úgy meredt felém,
Meghalnék, ha hozzám ér!
Ittam egy kis pezsgőt, de tőle rúgtam be,
Nem éreztem ilyen vágyat még sose!
Ő kell, csak ő, ő senki más!
Igen ő, csakis ő, soha más!
(Chouard):
Államtitkár úr, jöjjön gyorsan!
Folytatják! Kezdődik a második rész!
(André):
A műsor máris megy tovább..
Hallgassuk meg Rose dalát, így fentről... Steiner?
(Steiner):
Rendben, csak egy perc és jövök...
Azt hiszem, ma este minden eldőlt.
Tudom jól, hogy mit remél.
Egy nyaraló a tengernél... Nos, szép pénz.
(Együtt mind):
Egy ajtó nyílik... Egy kosztüm lehull...
És nem tudod már hova nézz.
Hosszú combok, édes, ennivaló vállak,
Csöpp kis tangák alatt huncut popsikák!
Itt a szó megszakad, és a szem fennakad,
Mert a látvány, a szag megigéz!
És már futnak is a színpadra mind újból..
Olyan szépek, hogy a lélegzet eláll!
Érzed elönt a forróság, betölt a vágy,
És bárhogy is fontolnád, és hajt tovább,
Hogy ölelj és csókolj egy ilyen babát!
És arra se gondolsz már, otthon mi vár.
Mert a nő illata, buja testük szaga átjár!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.