|
|
|
| Előadó: | Zséka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Zsombok Réka |
|
Balogh Máté (B-Matt) Zsombok Réka |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Engedd, hogy fájjon
Nem kell, hogy mindig jó legyen
Lehetsz bárhol
Tudom, hogy jókor jó helyen történik minden
A végén úgyis összeáll
És az élet mindig megy tovább
Nem mindig történnek úgy a dolgok
Ahogy azt elvárjuk, (ahogy azt elvárjuk)
Nem mindig úgy kapunk meg mindent
Ahogy azt kívánjuk, (ahogy azt kívánjuk)
Valami véget ér, valami elkezdődik
Egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik,
mindig van egy másik
A felismerés az sokszor nem könnyű
De nem is mondta senki,
hogy dönteni egyszerű,
hogy az élet az egyszerű
Engedd, hogy fájjon
Ne kérd, hogy mindig jó legyen
Lehetsz bárhol
Otthon, vagy távol egy új helyen
Történjen bármi, a végén úgyis összeáll
És az élet mindig megy tovább
Szakítunk, szeretünk, sírunk és nevetünk
Ahogy azt képzeltük, (ahogy azt képzeltük)
Dolgozunk, szenvedünk, érzünk és rájövünk
Jó, hogy lélegzünk, (hogy lélegzünk)
Itt van minden ami körülvesz, vedd észre!
Nincs ami tönkretesz, (ami tönkretesz)
Annyit kapsz amennyit bírsz, ezért nem kell félj
Az csak megbénít, csak bénít, bénít...
(Rap):
Hidd el az élet majd megtanít arra,
hogy melyik kapun menjél be,
mikor menj jobbra, vagy balra.
Míg másokat hibáztatsz, mondd,
mit tettél le az asztalra?
Osztani könnyű,
minden pillanat tartogat újat
Ember tervez, az Isten végez,
megszépül a múlt,
örülsz, hogy minden túl vagy
Nem számít, hányszor kezdted újra,
hogy hányszor mentél tönkre,
és, hogy hányszor voltál túl vad...
Ne foglalkozz most azzal,
ami túl hamar elolvad...
Eleget szenvedtél, akkor nyertél,
hogy ha végleg dobtad a múltad!
Nem mindig történnek úgy a dolgok
Ahogy azt elvárjuk, (ahogy azt elvárjuk)
Nem mindig úgy kapunk meg mindent
Ahogy azt kívánjuk, (ahogy azt kívánjuk)
Valami véget ér, valami elkezdődik
Egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik,
mindig van egy másik
A felismerés az sokszor nem könnyű
De nem is mondta senki,
hogy dönteni egyszerű,
hogy az élet az egyszerű
Engedd, hogy fájjon
Nem kell, hogy mindig jó legyen
Lehetsz bárhol
Tudom, hogy jókor jó helyen
Történik minden, a végén úgyis összeáll
És az élet mindig megy tovább...
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
